Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat

A talajvíz és a szénbányászat 35 A fenti táblázattal összhangban van a mellékelt -térképvázlat, amelyen az egyes kutakat feltüntettem. A kútak állapota, amelyet a térképen feltüntettem, az 1933 december 12-i időszakra vonatkozik. Másképen jeleztem azokat a kutakat, amelyekben ebben az időben volt, és másképen azokat, amelyekben akkor nein volt víz. Azokat a kutakat, amelyekben ekkor csak 15—30 cm magas vízoszlop volt, gyakorlatilag vízteleneknek tekintettem s a térképvázlaton is ilyeneknek tüntettem fel őket. Meg kell jegyeznem, hogy a táblázatban szereplő kútak közül néhánynak a mélységét a különböző időpontokban nem mértük egyformának. Ennek magyarázata az, hogy némelyik kútat időközben lejjebb mélyítették, a másikat részben feltöltötték. Kisebb eltérés esetében pedig valószínűleg nem ugyanazon a ponton (hepehupás kútfenéket tételezve íel) s nem egészen egyforma módon történtek a mérések. Abból a körülményből, hogy az 1930. évi kútméréseknél egyes kútak (I., II., A., B., C., D., E.) nem szerepelnek, mint elapadt vizű kútak, feltételezhetjük, hogy akkor még nem volt okuk a panaszra a kútíulajdonosoknak s csak később, 1932 után, a szennyvizderitő létesítése után kezdtek azok apadni. A fentebb közölt táblázat eredményei alapján a következőkeí foglalhatjuk össze: Mint már föntebb említettem, a várpalotai kútak általában a pleisztocén dolomitkavicsból nyerik vizüket, melynek vastagsága 2—6 méter. Egyesek, nevezetesen a mélyebb kútak (2, 3, 25, 26, 27, 28, 30. számúak) a dolomitkavics alatt lévő középső miocén rétegcsoport homokos agyagrétegeiből nyerik vizüket. A pleisztocén kavics azonban nem telepszik mindenütt egyforma vastagságú és lejtésű réteg alakjában az alatta fekvő régibb rétegösszietekre, hanem az érintkezési felület — mint már szó volt róla — kétségkívül hullámos. Vagyis egyes helyeken a fekvő rétegösszlet felülete mélyebbre süllyed, kis teknőt alkot, más helyeken pedig kissé felemelkedik. Ennek megíelelőleg az egyes lemélyülő teknőcskékben a kavics megvastagszik, másutt pedig elvékonyodhatik. A kavics talajvizét általában az év folyamán lehulló csapadékvíz (eső és hólé) táplálja. Ha a csapadék az év folyamán bőséges, akkor az, az elég laza feltalajban elszívárogva, a talajvizet bővebben táplálja s ekkor a kútak vízoszlopa emelkedik. Ha ellenben a csapadék egy éven át a rendesnél jóval csekélyebb, vagy éppenséggel több csapadékban szegény esztendő következik egymás után, akkor előreláthatólag a talajvízszín süllyedni fog s a kutak vízoszlopa is alacsonyodik, esetleg több kút el is apadhat. Figyelembe veendő az is, hogy a beszívárgási (vízgyűjtő) terület aránylag igen kicsi, úgyhogy bő talajvíztartalom a város alatt sohasem lehetett. Tehát ha a csapadék hosszabb időn át kevés, könnyen érthető a talajvízszín süllyedése és ezzel kapcsolatban a kutak vizének apadása. Kétségtelen, hogy az 1933. év és az azt megelőző két év Magyar-