Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat

22 Dr. Schréter Zoltán Ezenkívül a széntelepet esetleg kisebb-nagyobb mélységben a fekvőben kísérő homokréteg is tartalmazhat vizet. Ugyancsak a széntelep fölött kisebb-nagyobb magasságban, a széntelep fedőjében esetleg jelenlévő homokrétegben szintén lehet víz. Ez a víz különösen a széntelepes rétegcsoportot átjáró vetődések révén válhatik kellemetlenné. A vetődések hasadékai, ha eléggé nyíltak s a vetődési lap két oldala, a vetődéssel együttjáró mozgás alatt a kísérő agyagrétegekből idekerült agyag szétkenődése folytán nem agyagosodott el elegendőképpen, úgy a fekvő homokrétegből felfelé, mint a fedő homokrétegbői lefelé, a vizet jól bevezethetik a fejtési üregekbe, a feltáró és szállító folyosókba. Az ilyen módon a szénbányába került vizet azonban a szivattyúzással nálunk könynyen el lehet távolítani. Különleges eset az, amikor a közvetlen fedőben, vagy fekvőben, igen finomszemű, vízzel telt homokrétegre, illetve homoklencsére bukkannak a széntelep feltárása alkalmával. Ez az iszapszerű anyag, amit folyós homoknak nevezhetünk, (németül: Schwimmsand) többnyire igen gyorsan tóiul a feltáró vágatba, úgyhogy néha menekülni is kell előle. A bányászok deszkából és szalmából készített szűrőgátakkal védekeznek ellene. A betörő folyós homok a legmélyebb hely (a zsomp) felé törekszik, közben az igen finomszemű homok visszamarad, lerakódik. Többnyire csak néhány napig tart az egész jelenség, mivel nálunk az ilyen folyós homokkal telt zsákok, vagy lencsék rendszerint csak kis terjedelműek. A betörés után a vizet kiszivattyúzzák és a homokot eltávolítják. Ezenkívül a külszínhez közeleső rétegekből is juthat víz a szénbányák folyosóiba és fejtési üregeibe. Ezeket, a külszínhez legközelebb eső vizeket általában talajvíznek nevezzük. A külszín alatt észlelt első víz a holocén, vagyis mai képződményekben, a pleisztocén képződményeiben, továbbá olyan helyeken, ahol a holocén és pleisztocén takaró vékony, vagy éppenséggel hiányzik, a harmadkori üledékekben, egyaránt előfordulhat. Olyan helyeken, ahol a széntelep aránylag csekély mélységben fekszik, vagy feküdt a külszín alatt s főképpen régebben, amikor az iszaptömedékelést még nem alkalmazták, előfordult, hogy a talajvíz a széntelep lefejtése s a bekövetkezett süllyedés után képződött repedéseken és hasadékokon át utat talált a szénbányába. Természetes, hogy ha a lefejtés alatt álló szénterületeken kutak voltak, azok vize is elveszett. De ilyen eset ritkán fordulhatott elő, mivel a bányatörvény általánosságban tiltja a beépített és lakott helyek alatt való bányászkodást. Folyók, vagy nagyobb patakok árterülete alatt emiatt a széntelepet nálunk ezidőszerint ntm is fejtik. Az árterületeken néhány méternyi mélységben jelen lévő és rendszerint több méter vastag kavicsos és homokos hordalék rendszerint telve van vízzel és az alatta folyó bányászkodást ezidőszerint lehetet-