Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Hatolykai Pap István: Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről

Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről 17 Az utászok a Tápé-kapui töltésátvágást 80 ölre kiszélesítik, ezenkívül mélyítik is. A déli órákban 25_m hosszban a Matyéren átvezető vasúti töltést is átvágják. A Matyér országúti hídjának felrobbantásától eltekintenek ugyan, de a hídhoz vezető töltést szintén átmetszik, úgyszintén 6 helyen két-két öl szélességben a szabadkai országutat a Vereskereszt közelében. Ez utóbbi helyen a kiöntés vize a partos földeken keresztül folyamágyakat képezve ömlik vissza a Tiszába. Az időj áras rendkívül kedvező. Szélcsendben, verőfényes napon, majd holdvilágos éjen át oly eredménnyel folyik niost már a nuinka, hogy a folytonos duzzadással szemben a töltés-, illetőleg nyúlgátmagasítás párhuzamosan haladhat. A deszkafalak közé hordott friss töltés azonban így is sok helyen csak néhány hüvelykkel magasabb a víznél. Március 10. A kiöntés vize 27', vagyis 8.63 m magasságot ér el, a víz nem is árad már tovább, tekintettel arra, hogy újabb területeket öntótt el. Kiskundorozsma község belsősége nagyrészt elpusztult. A dorozsmaiak közvetlenül határukon, a fehértói csatornamenti töltésen, valamint a Putriban az ú. n. ugróhídnál védekeztek. Ez utóbbi helyen „áthágás" folytán állott be a szerencsétlenség. A közerő rendkívül nagyszámmal vonul ki a töltésekre. Némi remény támad, hogy a város a rettegett csapástól mégis meg fog szabadulni. A szomszéd városok segítségüket sorra felajánlják. A kormánybiztos a víz színének apasztása végett a Tápé-kapui átvágást tovább szélesítteti. Kotrógépeket rendel, úgy ennek a nyílásnak, mint a Matyérnél lévő többinek a bővítésére. A petresi szakadás elzárási munkájának előkészítésére mérnöki felvételt rendel el. Március 11. A régi Szeged utolsó napja. Bíborszínben kel fel a nap s mosolygó, verőfényes, csendes az idő egész nap. Herrich Károly, aki a védekezésnél, mint a kormánybiztos szakértője van jelen, reggeli jelentésében kiemeli, hogy: ,,a munkaerő nagyszámú és remélem, ma minden veszélyen túl leszünk". Délutáni sürgönyében pedig azt jelzi, hogy: „munkaerő most már túlságos, s így Szeged megmentése holnap befejezett ténynek lesz tekinthető". Az új töltés általában egy lábbal magasabb a kiöntés vizénél, mely e napon már apadást mutat. A védelem vezetői elhatározzák, hogy ha az időjárás kedvező marad, a munkásoknak éjjelre nyugalmat fognak engedélyezni és munkára csak a törzsállományt tartják vissza. A város tanácsa ezzel szemben feliratban figyelmezteti a kormánybiztost, hogy a frissen hordott föld szakadatlan megerősítést igényel, mert a gyenge nyúlgát egyébként nem állhat ellen a nagy nyomásnak s mert a közerő kimerült, nagyobbszámú katonaság alkalmazása kívánatos. Az események rohamosan kergetik egymást s az intézkedéseket már áttekinteni sem lehet. A szörnyű gondok szinte megtompítják az elméket. Fejetlenséget emlegetnek, de ez a könnyelmű vád méltatlanul éri az intézököröket. A nap sikeres munkával telik el. Este vérvörös színben tűnik le a nap, majd beborul. Mindenkit balsejtelem tölt el, mert hirtelen erős nyugati szél támad, mely éppen a nyúlgát felé kergeti a hullámokat. A szél ereje fokozódik, az ablakok megrázkódnak, a védvonalakon a hullámok ereje a karókat megingatja. Kétségbeesett munka folyik. Fáklyavilágnál katonák, munkások a meglazult karókat és deszkákat erősítgetik. A szél a fáklyákat oltogatja. A vihar 8 órakor már nagy hullámokat ver, melyek átcsapnak a gátakon, a munkások átáznak. A szilléri töltésnél indokolatlan riadalom támad. Kiáltás hangzik: „Jön a víz!" Az őrjáró katonák erre vészlövéseket adnak s Felsőváros és Rókus népe menekülni