Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Hatolykai Pap István: Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről

16 Hatolykai Pap István vének csökkentése végett a Tisza töltését Algyö felett az ú. n. gyevi foknál átvágatta, — Algyö, Tápé községek érdekében megtette intézkedéseit az alföldi vasúti töltés védelmére. Ebből a célból a töltés átereszeit betömette s a töltéskoronán végig nyúlgátat vonatott. Így mindkét község népe időt nyert a menekülésre. A Tisza vízállása a kiöntés következtében 6-án reggelre 24'10"-re, estére 23'8"-re apadt. Az összes apadás 24 óra alatt tehát 22"t, vagyis 58 cm-t tett ki. Március 7-én hajnalban a kiöntés vize már a Baktó-macskási töltésen is átömlött és csaknem egyidejűleg átszakította Algyö közelében az alföldi vasút töltését is, alighogy azon a Vásárhely felé tartó személyvonat áthaladt. Mire megvirradt, Algyö cs Tápé romokban hevert. Szerencsére egyik helyen sem esett emberélet áldozatul. Az ár most már két oldalról is körülvette Szegedet. A főkapitány rendeletben tudatta, hogy legközelebb dél felöl is megszakad a közlekedés. Igy tehát, szerencsétlenség bekövetkezése esetén, a menekülés egyedüli iránya a hajó- vagy vasúti hídon át Újszeged lehet. Megsokszorozták a közerőt a töltéseken. A sokaság alig tudott mozogni, egymást hátráltatták munkájukban az emberek. Csak a katonák vonalszakaszain folyt eredményes munka, akik lelkes tisztjeik vezénylete alatt versengtek a minél nagyobb munkaeredmény elérésére. Március 8. A Budapestre menő hajnali futárvonat a Fehértónál már részben víz alatt álló síneken haladt végig. A temetőnél lévő vasúti aluljárót befalazták. Már csak Szabadka és Temesvár felé lehetett közlekedni. A rohamosan duzzadó víz délutánra elérte az alföldi vasút töltéskoronájának magasságát. Az utászok este a tiszai töltést a tápéi kapunál átvágták, hogy a kiöntés vize itt ismét visszajuthasson az anyamederbe. A szilléri töltés seholsem szivárgott, annál több bajt okozott azonban e tekintetben a szikes anyagú Vasúti töltés. Különösen e két töltés keresztezési helyének a közelében támadt rengeteg vízfolyás a töltésben. Itt a felsővárosi hajósok, halászok kiváló munkát végeztek, amint a tömérdek ürgelyukon átcsurgó víz eredetét vízfelől kikutatták és a megtalált nyílásokat zsákokkal, karó- és cölöpsorok mögé vert földdel elzárták. Ennél is nagyobb vesződséggel járt azonban a pályaudvar töltésébe beépített sok rejtett cső eltömése, ami nem is sikerült teljesen, úgy hogy a gépházat külön körtöltéssel kellett körülvenni. Megállapítást nyert, hogy a nyúlgát építésénél a munkateljesítmény jóval alatta maradt annak, amit a nagyszámú munkaerőtől elvárni lehetett volna. Ugyanis az építés előrehaladása nem állott arányban a víz gyors emelkedésével. Különben is félni lehetett, hogy a nyúlgát keskenynek és gyengének fog bizonyulni. Március 9. Vasárnap. Tévedés folytán reggel feltűnően kevés számú közerő vonult ki a védelemhez. Ezzel szemben a tereken, utcákon nyüzsgött a nép. Katonaság segítségét kellett igénybevenni a közerő kiterelésére. Sokan szenvedélyeskedtek, izgattak. A kormánybiztost megfenyegették. Tekintettel az egyre válságosabb helyzetre, rögtőnítélö eljárást léptettek életbe. Már senki sem bízik a kedvező fordulatban. A kormánybiztos új kiáltványt készít, annak kibocsátásától azonban a hatóság kérésére eláll. E helyett újabb hirdetményben hívja fel a lakosságot, hogy teljesítse kötelességét a város védelmében. Elrendelik a már előzőleg összeírt csónakok és egyéb vízijárművek össz^ pontosítását. Az ország minden részéből érkeznek mentés céljára szánt különböző típusú vízijárművek.