Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Hatolykai Pap István: Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről

14 Hatolykai Pap István vizek a iné!y területen úgy felszaporodtak, hogy a töltések állékonyságát veszélyeztetik. Földet távolról dereglyéken hordanak, a közerőt a tápéi szakaszra kirendelik. A bizottság kimondja, hogy a peresórai töltés szakadása esetén a védekezést a szillér—toaktói vonalon fogják folytatni. Utászok kirendelését kéri. Kimerítő jelentésben felhívja a kormány figyelmét a város veszélyeztetett helyzetére. Sürgeti Boros Frigyes vízépítési felügyelő kiküldését. Kiáltványt tesz közzé. Március 1. Vízállás 24'3". A városi védbizottságban nagy megütközést kelt, hogy a szilléri töltés magasítására felfogadott 300 kocsi nem jelent meg a kijelölt munkahelyen. A bizottság elrendeli, hogy a város közerejének kirendelésével most már az alföldi vasút felmagasítását kezdje meg. Ezt a munkát sem lehetett azonban azonnal foganatosítani, mivel ehhez előbb kormányengedély kellett. A városházán, a rendészeti ügyek kivételével, a közigazgatási teendők végzését felfüggesztik és minden tisztviselőt a védbizottság rendelkezésére bocsátanak. Március 2-án intézkedés történik a hajóhíd sürgős bekötésére. A társulat — miniszteri kijelentés értelmében — kölcsönre, vagy előlegre nem számíthat, — ezért a város a társulatnak költségei fedezésére rendkívüli járulék címén 15.000 forintot folyósít. Megindul a társadalmi szervezkedés a mentési munkálatok előkészítésére. Március 3. A víz 25'2"-re emelkedett; elérte az előző évi legmagasabb vízállást. Ezen a napon, közerővel, a szilléri töltésen és vereskereszt vonalon is kezdetét vette a munka. Percsóráról aggasztó hírek erkeznek. A víz több helyen színei már a töltéssel. Két helyen a katasztrófa már majdnem be is következett. Algyő közerejét a katonai karhatalom nem volt képes többé a töltésen visszatartani. Szegedről 500 fogadott munkással kellett azt azonnal pótolni. A védbizottság ismételt kiáltvánnyal szólítja íel a polgárságot a közmunkára, karhatalmi kényszer alkalmazását kilátásba helyezve. Tudatták a lakossággal, hogy a percsórai vonalon netán bekövetkező szerencsétlenséget vészlövésekkel fogják hírül adni. Előtérbe lép a mentés és menekülés kérdése. Az emberek igyekeznek lassacskán ingóságaikkal biztosabb helyet felkeresni. Hol rémítgetik, hol biztatgatják egymást. Az idegesség a legmagasabb fokra hág. Az alföldi vasút töltésének felemelésére még mindig nem érkezett meg az engedély. Sokan kifakadnak emiatt. Követelik, hogy a munkát engedély nélkül legott meg kell kezdeni, különben elvesz a város. A szorongatott helyzet a baktó—macskási töltés erősítésének kérdését újból felszínre hozza. A védbizottság a munkát el is rendeli. Március 4. A víz magassága 25'4". A város az alföldi vasúttársasággal a nyúlgát építésére nézve végre megállapodik. A késedelém folytán azonban itt a munka már csak abban az órában veszi kezdetét, amikor a percsórai gáton a víz-áttörés már megtörtént. Az egész ország lélegzetvisszafojtva szemléli a város élet-,halál küzdelmét. A lapok lélekbemarkoló cikkekben emlékeznek meg a várost fenyegető veszélyről és csaknem egyhangúlag megállapítják, hogy Szeged magyar népe hosszú évek hiábavaló küzdelme után, törvényhozástól, kormánytól elhagyatva, rohamosan közeledik pusztulása felé. Nem célom a vádemelés, de tény az, hogy amint Reizner mondja: „a remény és a bizalom most már csak a katonaság és báró Pultz Lajos altábornagy iránt nyilvánult meg, ki egyenesen Őfelségének rendeletéből, március 4-én érkezett Sze-