Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'90 Horusitzky Henrik langkutató szakosztálya kezeli. Nyílását vaslap fedi le, s a nagyközönség részére még nincs megnyitva. E két barlang kőzete a tekintélyes agyagtartalmú bryozoás márga már koránt sem oldódik olyan könnyen a csapadékvízben, mint a tiszta CaC0

3-ból álló dachstein-mészkő, s érthető ezért, ha a korrózió nem nyomhatta rá erősebben bélyegeit a barlangok képére, melyen a tektonikus-elemek a legszembetűnőbbek. IV. Barlangpince. Meg kívánok még emlékezni röviden a Várhegyi barlangpincékröl is. E pincék egyes részletei valóban természetes üregeknek tekinthetők, nagyobb részben azonban mesterséges, édesvízi mészkőbe vájt pinceüregek. így jogosan lehet ezeket a pincéket barlangpincéknek nevezni. Az édesvízi mészkő alatt jégzajlások által odahurcolt, morénaszerű kő- és homoktörmelékes agyag fekszik. Az édesvízi mészkőben, vagy travertinóban már az egykor e szintig felemelkedő hévforrások is oldhattak ki egyes üregeket, melyek a travertinó takaró alatt a fekü kőzet felszínét követve, iparkodtak a felszínre utat találni. A természetes üregeket azután mesterségesen mélyítették és összekötötték, s így alakult ki a várhegyi pincejáratok hálózata. Körülbelül 86 ilyen barlangpincét ismerünk, melyekre az I. kerület hidrogeológiai ismertetése folyamán még vissza fogok térni. Az alábbi szép fényképet dr. Kadics Ottokárnak köszönöm, aki a várhegyi barlangpincék feltárásán fáradozik.