Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' désének nyomait, a futóhomok képződést is meg lehet állapítani. Szélfujta homok súroló, koptató hatásait az előbb említett morénaszerű kevert üledékben előforduló egyes kavicsokon is, bár gyengén, de észre lehet már venni. (L. 6. számú ábrát.) A szárazabb időszakkal beállott a löszkorszak. Amint a szárazabb, kevesebb csapadékkal bíró időszak beköszöntött, a felső pleisztocén korszak uralkodó kőzete lepte el Budapest területének száraz és nedves részeit, amelyeken agyagos- vagy homokos-lösz, illetve mocsárlösz rakódott le. Ott, ahol a subaérikus, a szél által felkavart finom lisztszerű por álló vagy kevésbbé mozgó, időszakos, vízállásos helyeken szállt le, ott kissé tömöttebb, mocsárlösz elnevezésű képződmény keletkezett, ahol pedig a levegő szárazföldre hullatta por szemecskéit, ott szárazföldi lösz képződött. A szárazföldi, egyöntetű, világossárga színű, porózus meszes föld finomsága attól függ, hogy szélcsendes helyeken, vagy szeles hegyoldalakon rakódott-e le. Eszerint típusos vagy homokos löszről beszélünk. Dacára annak, hogy a felső pleisztocénban száraz időszak uralkodott, meg kell említeni, hogy itt minálunk nem igazi steppe, füves puszta terült el, hanem klímánk több-kevesebb csapadékos időszakkal váltakozott. Egy ilyen időszak a lösz lerakodása közben hosszabb ideig is eltartott, amely időszakot második glaciális korszaknak is tekinthetjük. Ezen a második glaciális időszakban a mezőségi helyeken egy barna, kissé humuszos termőtalaj keletkezett, az erdőségi területeken pedig vereses, vasas és kötöttebb földnem lett a növényzet táplálója. Ezen barnás, illetve vereses egykori termőtalaj 0.20—0.80 in vastag szokott lenni. Mind a kétféle réteget meg lehet a budai löszökben találni. (Horusitzky Henrik [242/a].) A Budai hegyoldalakon ezen subaérikus képződményben, a löszt általában nem jellemző törmelékek, kődarabok is nagyon gyakoriak. A szomszédos hegyek kőzeteinek több-kevesebb, kisebb-nagyobb darabjait találjuk itt a löszben, vagy elszórtan, vagy helyenkint nagyobb mennyiségben is, úgy hogy a kutatónak sokszor gondot okoznak, hogy nem a már helytálló, eredeti sziklát érte-e el a fúró. Ezek legtöbbnyire záporesők alkalmával a hegyekből legurult kődarabok vagy törmelékkúpok gyanánt ékelődtek be az egykoron a levegő szárnyán lebegő porból leülepedett löszképződménybe. Ilyen törmelékkúpok különösen az egész fiatal pleisztocén korszakban keletkeztek, még a második glaciális korszak után is. Több glaciális és interglaciális korszakról Budapesten nem igen beszélhetünk, legalább pozitív adataink nincsenek arra, hogy ilyen részletesebb tagolás keresztülvihető volna. Ezen mérsékelt, időszakonkint csapadékos klímával zárhatjuk be a pleisztocén korszak posztglaciális időszakát.