Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Vitális Sándor dr.: Salgótarján megyei város vízellátása

Salgótarján megyei város vízellátása 477 tósága és a víztárolás lehetősége, azaz egyszóval a szinte korlátlannak látszó fejlesztési lehetőség, mely hosszú évtizedekre biztosíthatná a város vízellátását. Ennek a megoldásnak egyetlen hátránya a nagyobb befektetési és állandó nagyobb víztermelési költség. 2. A salgói patak völgyében (vízgyűjtő területe 5.35 km

2) az acélgyári telepen túl létesíthető vízmű, csakis az itteni összes víznyerési lehetőségek figyelembe vételével látná el a várost elegendő vízzel. Ha a vízmüvet itt létesítenék, az alábbi víznyerés! lehetőségekkel kellene számolni: a) A Polyán-kút vízadó képessége helyes foglalással esetleg a kétszeresére emelkedhet s így innen percenként 200—250 liter vízre számíthatunk. b) A völgyben lévő többi források helyes foglalásával esetleg percenként 100 liter víz lenne nyerhető. c) Az ártéri kavicsba, illetve a miocén ú. n. fekükavicsba mélyített 10—50 m mélységű fúrt csőkutak (2—4 drb) egyenként, percenként 100—200 liter vizet szolgáltathatnak. d) A glaukonitos homok-homokkőbe lemélyíthetö 100—200 m mély fúrt kutak (3—5 drb) egyenként (a megfelelő nagyobb depresszió kihasználásával) percenként 100—200 liter vizet szolgáltathatnak. Figyelembe véve az a)—d) alatt felsorolt víznyerési lehetőségeket, a salgói patak völgyében óvatos becsléssel percenként a szükségelt 1 m

3 víz ki lenne termelhető. Ennek a megoldási módnak hátránya a több helyről történő különféle víztermelés, a különböző összetételű víz keverés és a korlátoltabbnak látszó fejlesztési lehetőség, melyek a vízmű létesítésénél tekintetbe veendők. Ennek a megoldásnak előnye, hogy a vízmű fokozatosan a szükségnek megfelelően építhető ki s a víz nagy része gravitációs úton jöhetne a városba. (A víz állandó termelési költsége alacsonyabb.) 3. A vásártéren és környékén létesítendő vízmű a fekükavics, illetve a glaukonitos homokkőbe lemélyíthető fúrt csőkutakból mélyszivattyúzással nyerné a vizet. Ez a megoldási mód csak akkor jöhet számításba, ha a salgótarjáni üveggyár folyamatban lévő vízkutató fúrása mennyiségileg és minőségileg elegendő, illetve megfelelő vizet fog szolgáltatni. A vásártéren előreláthatólag 3—5 drb 150—300 m mély fúrt kút egyenként percenként 200—300 liter vizet szolgáltathat. Ennek a megoldási módnak előnye a kisebb befektetési költség, a vízmű a városban lenne, a vízvezetés stb. költsége kevesebb. Hátránya az igen korlátolt fejlesztési lehetőség és az állandó nagyobb víztermelési költség. A felsorolt három megoldási mód bármelyikének megvalósítása természetesen elsősorban a város anyagi erejétől függ. A három megoldási mód közül azt kell kiválasztani, amelyik lehetőséget a város rendelkezé-