Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Mihálitz István dr.: A Tisza lebegő és oldott hordaléka Szegednél

A Tisza lebegő és oldott hordaléka Szegednél 449 különbséget kétségtelenül a kivált CaC0.

{ okozza. Ennek nagy mennyisége is érthető, hiszen a Tisza-víz ismert elemzései szerint

4 a benne oldott sók uralkodó része kalciumhidrokarbonát. Ha a lebegő hordalék mennyisége nagyobb, a bepároláskor kivált sóknak az előbbihez viszonyított mennyisége természetesen kisebb, azonban akkor sem elhanyagolható. A fenti okok miatt tehát az ülepítéses módszert választottam. Ledugaszolt üvegekben ülepítettem a vízmintákat, s a teljes letisztulás így 3—6 hét múlva következett be, mégpedig annál későbben, minél kevesebb oldott anyag volt a vízben, ez pedig mindig nagyobb lebegő hordalékmennyiség esetén volt tapasztalható. Gondolni kellett arra is, hogy vájjon a hosszú hetekig tartó állás alatt nem távozik-e el a vízből olyan mennyiségű C0

2, ami a bepárolás esetéhez hasonlóan nagyobb mészkarbonátkiválást okoz. Ennek eldöntésére ugyancsak két párhuzamosan vett minta közül az egyiket a gyűjtés napján centrifugáltam, a másikat pedig 4 héten át ülepítettem. A két módszerrel kapott eredmény között nein volt lényeges különbség, számbavehető karbonátkiválás tehát a 4 hetes ülepités alatt nem történt. A régebbi vizsgálatoknál használt ülepítéses eljárást még javítottam azzal, hogy miután a tiszta folyadékot a leülepedett hordalék fölül lecsapoltam, az üledéket deszt. vízzel centrifugacsőbe mostam és az 1—2 cm

3-nyi szuszpenziót ugyancsak deszt. vízzel 100 cm

3-re feltöltve centrifugáltam. Ilyen módon a desztillált vizet is leszivatva a centrifugacső fenekén az üledékkel együtt már csak nem mérhető mennyiségű oidott só maradhatott. A leülepített anyagot magában a centrifugacsőben pároltam be, szárítottam és mértem. Az oldott sók mennyiségének meghatározása egyszerűen a leülepedett anyag fölül lecsapolt víz bepárolása útján történt. A fenti módokon végzett mérések eredményeit a mellékelt táblázatban és grafikonban tűntettem fel. Az 1936. évi, a Vízrajzi Évkönyvben még nem közölt vízállásadatokat a szegedi folyammérnöki hivatal vezetősége volt szíves rendelkezésemre bocsájtani, amiért ez úton is hálás köszönetet mondok. A lebegő hordalék mennyisége legkisebb az őszi tartós alacsony vízállás idején. A mennyiségingadozások is ilyenkor a legkisebbek, éppen ezért kezdtem és végeztem ez időben a vizsgálati ciklust. Minden vízállásemelkedésnek megfelel a lebegő hordalék mennyiségének egy-egy emelkedése, s az árhullám kulminálását pár nappal mindig megelőzi a hordalékmennyiségé. Ezt a jelenséget eddig is meg* Németh Endre: A tógazdaság, mint szikjavítás. (M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium kiadványai. A magyar szikesek, különös tekintettel vízgazdálkodás útján való hasznosításukra (p. 267—299.) Budapest, 1934.