Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' részének részletes hidrogeológiai felvételét, mely munka 1937. év január elején, illetve márciusában vette kezdetét. Főcélul a hidrogeológiai viszonyok gyakorlati irányú tanulmányozása tüzetett ki, ami nem azt jelenti, hogy a kutatások a tudományos alap rovására történjenek, hanem csupán azt, hogy a tisztán tudományos kérdések tárgyalása csak annyiban történjék, amennyiben a gyakorlati szempontból fontos adatok megvilágításához ez szükséges, s a fősúly mindvégig a gyakorlati kívánalmakra helyeztessék. így pl. különös súly helyeztessék a budai csörepedések helyeinek áttanulmányozására, a szulfátos vizek magatartására, a talajvíz állására és mozgására, a csuszamlásokra hajlamos területek vizsgálatára s az ehhez hasonló gyakorlati hidrogeológiai kérdésekre. A gyakorlati vezetőszempont miatt, ha foglalkozom is az egyes geológiai képződmények sztratigrafiai hovátartozásával, nem terjeszkedhettem ki a képződmények paleontológiái tartalmának ismertetésére, aminek közvetlen gyakorlati értéke alig lehetett volna. A paleontológiát csak ott hívtam segítségül, ahol az egyes képződmények rétegtani értéke nem volt máskép eldönthető. így pl. a budai márga és a kiscelli agyag különválasztásakor sok helyütt a foraminiféra faunára voltam utalva, melyet Majzon László geológus volt szíves meghatározni. Munkámban csak a meghatározásainak eredményeit veszem át, a foraminiféra faunát Majzon László dr. külön dolgozatban fogja ismertetni. A hidrológiai viszonyok vizsgálata a geológiai viszonyok tanulmányozásával szoros kapcsolatban történt, amint ezt a talaj és a víz kölcsönhatása megkívánja. Pap Ferenc vezérigazgató úrral történt megbeszélés alapján nemcsak a fúrásokkal feltárt víz és a források, kutak vize, hanem a fúrásból előkerült talajminták is megelemeztettek, mely munkát Molnár Dénes műszaki főtanácsos, igazgató-fövegyész végeztette el, gyönyörűen felszerelt káposztásmegyeri laboratóriumában. Ha már a vízmüvek munkájáról szólok, nem mehetek tovább anélkül, hogy meg ne emlékezzem Vojcsik Lipót műszaki főtanácsosról, akinek értékes adatok seregét köszönhetem, és Mihalkovits Miklós igazgató úrról is, aki mindenkor értékes tanácsokkal és szeretettel kísérte munkámat. Hasznosan járt kezemre a talajkutató osztály vezetője, d'Ouvenou Roland műszaki főtanácsos és az osztály egész tisztikara, különösen Geönczy Pál főellenőr, Flóris Gyula és Pátkay Imre mérnökök. A talajkutató osztály bocsátott rendelkezésemre több régi fúrási adatot is, míg a fúrások zömét a székesfőváros II., út- és csatornaépítési ügyosztályától kaptam meg, ahol Kozmann Tivadar oki. székesfővárosi mérnök állott kiváló szakértelmével mindig készségesen rendelkezésemre. Az ügyosztály főnöke, Szabó János műszaki tanácsos támogatását külön ki kell emelnem, aki közismert szaktudásával szívesen segített munkámat megkönnyíteni, ép úgy, mint ügyosztályának egész tisztikara.