Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

274 Buda hidrogeolóíriája 247 keleti irányban igyekszik. Térjünk át ezután a Diósároktól és a Városmajortól délre eső részre. 8. A Kis- és Nagysvábhegy és környékük, továbbá az Istenhegyi dűlő, az Orbánhegyi-dűlő, a Mártonhegyi-dűlő és a Németvölgyi-dűlő. Az itt jelzett terület a Városmajor és a Németvölgy, valamint a Széchenyihegy és a Déli vaspálya közé esik. A Nagysvábhegy érintkezik a Széchenyihegy dolomitjával. A Nagysvábhegy részben levantei mészkőből áll, amely alól a pontusi-pannoniai rétegek bukkannak a felszínre. Ezeknek a feküje a budai márga. Az egész területet lösz takaró fedi. A pannonrétegek a Svábhegy keleti lejtőjén délkeleti irányban dőlnek. Itt nem jutott tudomásomra, hogy e képződmények vizet tárolnak-e. A Kissvábhegy 259 méternyire kiemelkedő hegycsúcsa egyike Budapest legérdekesebb kiemelkedésének, amely az óharmadkori rétegeket a legjobban tárja szemünk elé. Ezen rögnek a legidősebb képződménye a felső eocén-kori priabonai emeleti nummulinás mészkő, amelyet, Vendl Aladár szerint, lithothamniumos mészkő, orthophragminás mészkő, foraminiférás mészkő egy márgapaddal követ, azután a konglomerátumos padok következnek andezittufa betelepülésekkel és rákmaradványokkal. Erre telepszik rá a bryozoás márga, majd az alsó oligocén-kori budai márga. A hegy északi részén két nagyobb kőbánya van, ahonnan évtizedek óta a nummulinás mészkövet fejtették. Innét bőven kerültek ki barités kalcit-kristályok s elvétve fluorit kristályok is, ami annak a bizonyítéka, hogy itt régen hévvízforrások törtek fel, főleg északnyugat-délkeleti irányú törési vonal mentén. Törés egyébként ezen a rögön bőven akad. A nyugati oldalát kivéve, északról és délről is törések határolják a KisSvábhegy rögét. A Nagy- és a Kis-Svábhegy között, nyugatról a pannon alul kibukkannak a budai márgapadok, úgy az Istenhegyi-, Orbánhegyi-, mint a Mártonhegyi-dűlői részeken. Míg az Istenhegyi-dűlőben löszt alig lehet látni, addig a többi területeken, azt mondhatjuk, hogy majd mindenütt lösz vagy legalább a lösz termőrétege takarja a budai márgát. Dülésről, mint a vízszivárgás irányáról a budai márgában határozottan nem beszélhetünk, a budai márga repedezettsége miatt. Dacára a számos fúrásnak, amelyet itt a Székesfőváros eszközölt, csak kettőben mutattak ki kis vizösszegyülemlést, éspedig a Gyímes-utcában, a 121. számú fúrásnál, ahol 199.04 méter magasságban fedő ponton 194.14 méternél az A. t. sz. f. akadtak vízre és a Nárcisz-utca és Deres-utca sarkán, a 169. számú fúrásnál, mely 210.15 magasságban indult 208.35 méternél mu-