Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Horusitzky Henrik sz. f., vizének eredetét azonban nem tudtam felkutatni. A tavacskában forrásokat alulról felbuggyanni nem láttam s oldalról sem láttam semmi hozzáfolyást. Az a gyanúm, hogy ezt a tavacskát is csak a disznófői vízvezeték táplálja. A szelvényen levő számok mind a Duna 0 pontjára vonatkoznak, vagyis az Adriai tenger szinthez viszonyítva a 96.59 m magassághoz. A Zugligettől keletre haladva a Kútvölgyi-dűlőbe érünk, ahol még két, a disznófői forráshoz hasonló forrást találunk, amennyiben ezek is a hegyoldalból, csatornán keresztül jönnek napvilágra. Mindakettő kifalazott alagúton folyik keresztül. A Béla király-kútja, vagy egyszerűbb nevén Király-kút, 342.17 m magasan van az A. tenger színe felett. E kút forrása kb. 20 m hosszú tárna felső végén bugyog a földből elő. 3.40 m mélyen a jelenlegi felszín alatt. A forrásvíz hőfoka ugyancsak 8.0 C°. A Király-kúttól délkeletre van a Város-kát, amelyet Doktor-, Orvos-, majd Nádor-kútnak hívtak, Eberhard v. Everling orvos után. Ez a kút a Béla király-út és a Városkúti-út sarkán van. A kútnál a föld színe 354.85 m s a forrás aknateteje 356.65 m az A. t. sz. f. A víz egy kiépített tárnából lép ki, amelynek a hossza a Béla Király-út melletti aknáig kb. 350 méter, és ezen aknától az alsó medencéig, ahol csurgó módjára van a forrás kiépítve, ugyancsak kb. 300 méter. Ezekről a kutakról Garády Sándor ny. min. tanácsos, történettudós volt szíves velem a következőket közölni: „Bonfini Antonius: História Pannonica, sive Hungaricarum rerum decades című ismert munkájában Mátyás király budai palotájáról szóló leírásában a többi között arról is megemlékezik, hogy a királyi udvar kútjába majdnem nyolc stádiumnyi távolságról szurkozott fa- és ólomcsöveken át vezették be a vizet. Budán a Várhoz legközelebb eső források a Svábhegyen levő Város-kút és a Béla király-kútja. Csakis ezek jöhetnek tehát szóba. Ásatásaim és vizsgálataim során azonban csakis a Város-kútnál akadtam kétségtelen középkori nyomokra. A Disznófői-forrás alagútja teljesen új mű, létesítése legfeljebb a XVIII. századig vezethető vissza." Ezen három régi eredetű forrás után az a plató, amelynek kőzeteiből a víz ered, egészen jogosan Hármaskúti-tetőnek (Dreibrunnen-Hőhe) nevezhető. Ezeken kívül még más két kút is van azon a tájon: az egyik a Szarvas-kút, amely már be van tömve, a másik az „Isten Szeme" nyaralónál, amely használaton kívül van. Az utóbbiban a víz gyakran teljesen elapad. Valamennyi forrásvíz hőmérséklete a kifolyásnál 8.0 C° körül van, sőt közvetlen a forrás eredeténél, ahonnan a víz bugyog, 7.5 C°. Vegyi összetételük is meglehetősen egyforma, kis szennyezéstől eltekintve, jó minőségű, hideg, kemény víznek minősíthető.