Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

274 Buda hidrogeolóíriája 247 sok csak egyszerű repedés (diaklázis), amely mellett mozgás nem történt, annyiban azonban mégis fontossággal bírnak, hogy többnyire egymástól pár cm-nyire következve egész nyalábokat alkotnak és sok esetben erőteljesen karsztosodtak. A hegység fellépése egyúttal azt is mutatja, hogy annak rögeiben az összenyomás okozta feltorlódásnak igen nagy szerepe volt, s a rögök egyes részeit az igen erős oldalnyomás felemelte, kinyomta a többi közül, miközben a rögök dolomitja a nyomásnak megfelelő irányokban összerepedezett és teljesen murvássá tört össze. A kis mészkőfejtőben, a nagy vető mélyén, a dolomit és mészkő közé még a középső eocénba tartozó agyag-, homok-, homokkő- és márgarétegek kisebb foszlányát is becsípve találjuk, ami a törés nagy és mélyreható voltát legjobban igazolja. A Manréza területén lévő kőfejtőben a középső eocén tranzgressziós konglomerátum, majd a fornai szintbe tartozó agyag-, homok-, növénymaradványokat, valamint rossz megtartású magános korallokat, tengeri sünöket és kagylókat tartalmazó laza homokkő, a kőfejtőben pedig miliolidás márga és felső eocénkori nummulinás mészkő lép fel. A Ferenchalom tetején a felső eocénbe tartozó nummuliás-ortofragminás mészkő, bryozoás márga, és déli lejtőjén budai márga észlelhető feltárva. A nummulinás mészkő itt diszkordánsan települ a Dachstein mészkőre. A gerincéi alatt készített mesterséges feltárások bizonysága szerint a márga közvetlenül az igen erősen porló dolomiton fekszik. A déli lejtőn budai márga van szálban, amilyen a környéken inélyesztett aknákban 7.40—14.10 m mélységekben a lösz alatt is előfordul. A budai márgák a terület legkülönbözőbb részein kovásodottak, illetőleg a nummulinás mészkővel együtt porrá szétesők. Ezek az elváltozások az egykori hőforrások működésére vezethetők vissza. Egyébként itt a dolomit összetöredezettsége oly nagy mértékű, hogy a mélységben kidolgozott sűrű vízjáratok jelenlétére joggal gondolhatunk. Ezek jelenlétére utal különben az a tény is, hogy már a régebbi korok hőforrásai is csaknem az egész területen utat találtak maguknak a felszínre, amint ezt a terület legkülönbözőbb pontjain fellépő márgákban különböző mértékű elkovásodás, azonkívül a dolomit repedéseiben, töréseinek hézagaiban és üregeiben található kovás hőforrásüledék bizonyítja. A vízműtelep melletti telek (Budakeszi-út 53/b.) dolomitfejtőjében észlelhető összes törést ilyen kovás üledék tölti ki. Ez a sűrű repedéshálózat tette lehetővé az egykori, mindenesetre pliocén előtti, hőforrásoknak oly széleskörű fellépését. Az elkovásodott féleségek az eredeti kőzeteknél sokkal nagyobb keménységüek, s azért rendszerint kisebb kiemelkedéseket, gerincéleket .alkotnak, míg a lágyabb kőzetet az egyenletes lejtő-törmelék, az erdő-