Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'112 Horusitzky Henrik A védőterületen belül a következő kutakat ismerjük: A fürdőtelep kertjében, a Halmi-utca mentén van két, egymás mellett levő, ásott kút (I. jelzésű), melyeknek mélysége kb. 5 méter, vizük hőmérséklete 8 C fok. A fürdő előtt, a Tétényi-út közelében van a II. és a III. jelzésű kút, amelyek az előbbiekhez hasonlóak. Magasabb hőmérsékletük a szomszédságban levő kazántól származik. A Szent István-út és az Ercsi-út keresztezésénél van a IV., V. és a VI. jelzésű kút, melyeknek mélysége 3.60—5.44 méter és vizük 8 és 9 C fokos. A telep déli határán, a Tétényi-út és a Váchod-utca sarkán létesültek a VII., VIII. és a IX. jelzésű kutak, 4.20— 6.20 méter mélységben, amelyek 10 C fokosak. A kutak felszíne 101.77— 104.36 méternyire van az A. t. sz. f., és a kútvizek szintje 100.97—102.86 méternyire áll normális esetben. Felülről számítva a víztükör 0.65—1.85 méter mélyen áll. A kutak fenekén mindenütt vizet át nem bocsátó, közép oligocén kori, kiscelli agyag telepszik. Legalul van az ismeretes kékesszínü, kemény agyag a felette átnedvesedett sárgás puha agyag. A sárgás agyag fedője részint folyami homokos és kavicsos réteg, vékonyan, főleg lencsésen települve, s e felett ritkábban vékony rétegecskében öntésiszaptakaró fordul elő. Az uralkodó takaró azonban barna, sőt fekete színű, humuszos, homokos agyag, illetve mocsárföld. Sok helyütt mesterséges feltöltés borítja a felszínt. A szivárgó vizek a sárga agyag szintjében gyülemlenek össze, ott áztatják a kiscelli agyagot, a pirites gipszes földet és gyógyvízzé lesznek. A hegyoldalból leszivárgó víz már szulfátos és itt a mélyedményben szulfáttartalma még jobban gazdagodik, annyira, hogy nem ritkán a 2000 mgr/litert is eléri. A talaj is erősen szulfátos. A részletek a táblázatokból leolvashatók. A védőterület határai a következők: Északról a Horthy Miklós-út és a Sárbogárdi-út, keletről a Bornemissza-utca, a Szent István-út (Bártfaiutca) és a Tétényi-út, illetve a Leiningen-út, délről a Váchod-utca, s végül nyugatról az Ercsi-út. 13. Horthy Miklós-híd. (Boráros-téri—Lágymányosi-híd.) Buda szemünk előtt lejátszódó rohamos fejlődésének újabb lendületet adott az új „Horthy Miklós"-híd, melynek építését a Kormányzó Úr Ő Főméltósága, 10 éves kormányzóságának emlékére határozták el. A híd a Boráros-teret a Lágymányossal köti össze. A híd felépítése előtt, a Duna mindkét oldalán planírozások folytak, s Budán főleg az ott elterülő régi Dunaág feltöltési munkálatai vettek sok időt igénybe. E munka a mai napig is tart, amíg a dunamenti mocsaras részt fel nem töltik. Ezzel egyidejűleg a híd pillérjei helyén a talaj hordképességének a megvizsgálását is munkába kellett venni; e vizsgálat