Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeolóíriája 247 A terület nagyobb része északkeletről délnyugatra lankásan esik, kivéve a déli részét, ahol a felszín nyugatról kelet felé lejt. A két lejtési irányhoz igazodnak a geológiai és hidrológiai viszonyok is. A repülőtérnek legmagasabb része az északkeleti határnál van, ahol a mellékelt 31. számú ábrán 135 méteres magasság van feltüntetve. A mellékelt térképen 1 méteres magassági rétegvonalak, a tengerhez viszonyítva és az 1938. év március hó 1-én mért talaj vízállás rétegvonalai, cm-ben, a terepszintre, mint vízszintes síkra vonatkoztatva, vannak feltüntetve. Ezeket Böhm Viktor állami főmérnök állította össze. A határ mentén mélyeszteti 180/3. és 180/4. fúrási helyeken, pontos bemérések alapján, 134.97 és 135.23 m magasan van a felszín az Adriai tenger színe felett. A terület északkeleti határánál a felső oligocénkori Pectunculus obovatus-os homokos képződmények alkotják az alapot, amelyet 2.20 és 2.50 m vastag lösz takar. Ezen szöglettől a lejtési irányban délnyugat felé, kb. a 130.00 m magassági vonaltól lefelé, már a lösz elmarad, és a pectunculusos homokot csupán a patak hordaléka fedi. A holocén kori patakhordalék, mely részben törmelékkúpnak tekinthető, az egész repülőteret elborítja. A holocén képződmény Posewitz szerint a következő összetételű: Helyenként feltöltéses törmelékes anyag, humuszos rétegekből álló feltalaj, melynek vastagsága 0.60—1.50 m, sőt a 180/5. és 180/6. számú helyeken a fúró 3.00 és 3.80 m-ig hatolt le ebben a húmuszos rétegben. A húmuszos réteg alatt kavicsos illetve kőtörmelékes, plasztikus, sárgás agyag fekszik, amelyből helyenként a kavics hiányozhat is. Ezt az egész képződményt még alluviumnak-holocénniak veszem, bár esetleg alsó része idősebb is lehet. Vastagsága Posewitz szerint, aki e területen 100 méterenként eszközölt fúrásokat, az 1.50 m-t sehol sem haladta meg, s 3 m mélyen már sehol sem lehetett megtalálni. Helyesen jegyzi meg Posewitz, hogy ezen kavics között előforduló sárga agyag kőzettanilag az alatta található sárga agyaghoz egészen hasonló. Az egész terület kierodált, kimosott lapály, ahonnan, főleg a pleisztocén korban, a záporesők és a patak víztömegei a lazább földnemeket elmosták, míg a keményebb anyagra nem jutottak. Későbben már a vizek ismét építőmunkát végeztek, és a kimosott lapályon az említett rendszer nélkül leülepedett, holocén üledékeket rakták le. Az egész alatt levő sárga agyagot már én is régibbnek tartom. Az iszapolási eredmények és a fúrási jegyzékek alapján azonban ezen sárga agyagot nem tekinhetem az egész területen egyneműnek. Dr. Majzon László vizsgálatai alapján a repülőtér keleti felén az anyag homokosabb, homokkőpadokkal is váltakozva fordul elő, míg nyugaton a tipikus, homogén, középső oligocén kori, kiscelli agyag települ. A repülőtér derekán egy körülbelül 500 méter széles sávot, a felső és középső oligocén közötti át-