Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 113 rást egyrészt ismertté tegyék, másrészt ezt a vizet szénsavval telítve üdítő vízként forgalomba hozzák és így közvetve is felhívják a figyelmet a Főváros forrásaira. Az Ásványvíz-üzem tevékenysége tehát abból áll, hogy a Gellérthegy tövében feltörő ásványvizeket, úgy mint: a Hungária forrást, a régi Attila forrást, a Kossuth Lajos forrás csoporttal és az Árpád ikerforrásokat, illetve azoknak vizeit összegyűjti, azokat iparszerüen telíti szénsavval és így hozza forgalomba. Eleinte az Ásványvíz-üzem bizonyos nehézségekkel küzdött, mert a beszerzett gépek a háború idejére estek és ezen időben gyáriparunk nem rendelkezett a jelenlegi felkészültséggel, úgy hogy az üzem forgalmának emelkedéséhez képest azóta teljesen újonnan rendezkedett be. A higiénia modern vívmányait értékesítette, gépipari berendezését felújította, úgy hogy minden tekintetben a legmegfelelőbb és a legjobb vizet nyújtja „Harmatvíz" elnevezés alatt a közönségnek. 1920-tól 1930-ig a forgalom állandóan emelkedett, 1931—1933-ig kissé csökkent, míg 1934-től ismét fokozatosan emelkedőben van a Harmatvíz szállítása." 3. A Szent Gellért gyógyfürdő (Sárosfürdő). A Szent Gellért gyógyfürdő a Gellérthegy déli parkírozott lejtője alatt, a Ferenc József-híd budai hídfőjénél, 1. kerület, Kelenföldi-út 4. szám alatt fekszik. Eleinte Sárosfürdö néven volt ismeretes. A fürdő alábbi vázlatos történetét Bauer Jenő titkárnak köszönöm. „A Gellért-fürdőt a török hódoltság idején Wageweir vagy Purgatórium, törökül pedig Adzeika Ilidse, vagyis Aga-, azaz Szüzek fürdőjének hívták. A Margit-legenda szerint a Szent Gellért-fürdő helyén Szent Erzsébet életével kapcsolatban létesült ott a Hévvíz-település, ahol a Szent János lovagrendnek fürdővel kapcsolatos kórháza is volt. Buda visszafoglalása után I. Lipót király Ilmer Frigyes orvosának ajándékozta a kis primitív fürdőt, aki azt 1687. évben rendbehozta és kissé megnagyobbította. Ilmer Frigyes halála után a fürdő Buda város tulajdonába ment át és az is maradt 1809. évig, mikor is árverés útján a 5og/7s-család birtokába jutott. 1830. években a Sáros-fürdő tulajdonosa Koischer Konstantin lett, aki fokozatosan gyógyszállóvá építi át az eddig igénytelen kis fürdőt. 1894-ben, a Ferenc József-híd építésének megkezdésekor, az állam a tengelyébe eső régi fürdőépületet kisajátította és lebontotta. A partépítkezési munkák kapcsán a forrásmedence melyen az úttest alá került, s a forrásvíz egy negyedszázadig a Dunába ömlött. 1902-ben a Főváros veszi meg a forráscsoportot és többszörös pályázati kiírás után, 1911-ben megvetik a mai fürdőpalota alapjait. Az építkezés a világháború kitöréséig csak felerészben készült el. A há-