Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)
Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája
Buda hidrogeológiája 113 nem egyszer a felszínig nyomul, sőt egyes laposokban állandóan pocsolyákat alkot. Maradványa ez annak a Duna-ágnak, amely a békásmegyeri határtól a Mocsároson keresztül délre kanyargott. Itt ugyancsak a kiscelli agyag fekszik a Duna által lerakott hordalékos, homokos és kavicsos rétegek alján, amely vízzáró réteg felett a talajvíz mozog. A legmélyebb területen a talajvíz az A. t. sz. f. 100 méter magasan áll, s a hydroizohipszák itt 104 méterig emelkednek. Az Aranyhegyi-út mentén, annak északi részén a feltöltés alatt mocsárföld és alatta a csapóföld fekszik, ami alatt következik a kavicsos homok, amelynek felszíne a tengerszinthez viszonyítva 98.39 méternél kezdődik. Hasonló rétegsort tárt fel a 22. sz. fúrás is, ahol az alapközet 95.83 méternél veszi kezdetét. A két fúrás mentén egyaránt 104 m-es hydroizohypsza húzódik, ugyanúgy, mTllf az Aranyhegyi-út 21. számú háznál és vele szemben levő telken. A kútvizek a kavicsból nyerik ott a vizüket. A fúrásból megelemzett víz kissé keményebb, szulfátos (300 mg/l SO : 1), s az iszapolás adatai szerint sok pirit szemecskét is tartalmaz. Az Aranyihegy alján a talajvíz rétegvonalai a Solymári völgy felé 107 méterig emelkednek, ahol, amint már a Solymári völgy ismertetésénél említettem, hirtelen három méterrel magasabbra szállnak. A Mocsáros területtől délre fekszik a Kaszásnak nevezett lapos rész és az Aquincum. A Dunapart táján kis feltöltéses területekkel, majd homokkal találkozunk, alatta öntésföld s az alatt homok és kavics fekszik, míg az Adria szintjéhez viszonyítva 93—99 méter mélységekben érjük el a kiscelli agyag felszínét. A talajvíz itt a parton 97—98 méter tengerszint feletti magasságban kering, természetesen csupán normális vízállás esetében. A Dunaparttól nyugatra kissé tovább a talajvízsíint kb 102 méteres magasságban mozog, átlagos vízállásnál. A Kaszás-diilő közepe táján egyes helyeken az alapkőzetet nem értük el. 12—13 méter mélységből oly barnás, kevert talajt hozott még fel a fúró, amelyet csak alluviumnak tudok tekinteni. Az iszapolási maradékban, dacára annak, hogy egyes részletei elég palásak, foraminiféra nem volt. Hasonló szürkésbarnás talajt láttam a tervezett óbudai híd fúrásaiból kihozott minták közt, amely között andezittufa és homokkődarabok is fordultak elő. Az iszapolás meddő maradt. A Filatorigát környéke is hasonló felépítésű. Itt a Bécsi-út és a Fehéregyházi-út találkozásánál hasonló barnás palás agyag került a napfényre 13 méter mélységből, ugyancsak meddő iszapolási eredménnyel. Innét délre a feltöltés az uralkodó képződmény, a felszínen és alatta az ismertetett rétegek, iszap, homok és kavics üledékek fordulnak elő. A Kaszásdűlő és a Filatorigát környékén kéntrioxid (SO,) mindenütt kimutatható s aránya csak ritkán süllyed 100 alá. 100—300 mg/l közötti SOj tartalom a leggyakoribb, de 1000-en felül is volt kimutatható, még
