Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 113 átvágása útján felnyitják, a rétegvíz azonnal mindenütt feljebb száll, tehát némi nyomás alatt áll. Itt közlöm erre vonatkozólag a Branyiszkói-út egy szakaszának szelvényét, ahol a rétegvíz a fúrást követő napon mái 2 méterrel is magasabbra nyomódott (1. 15. sz. ábrát). Egyes házalapozásoknál is hasonló tapasztalatokra jutottak. E vízszint következtében kisebb rogyásszerü földinegmozdulásokat is észre lehet venni. Ez az oka annak, hogy e területet földmegtnozdulásra és súvadásra hajlamos helynek jelöltem ki. A víz itt déli, délkeleti irányban mozog, amennyire az a vízszintek állásából megállapítható. A talaj kötöttségének következtében a benne levő rétegvíz nagyon lassan mozog és a talaj is meglehetősen bő szulfáttartalmú, ezért a rétegvíz is gazdag szulfáttartalommal rendelkezik. Ez olvasható ki a mellékelt táblázatokból is, melyek nem egy helyütt 1000, sőt 2000 mgr per liter szulfáttartalmú vizeket jegyeznek fel. A helyeket nem részletezem, a táblázatok áttanulmányozását az olvasóra bízom. A völgyben a pasaréti viszonyokat az Ördögárok völggyel kapcsolatban mutatom be. 4. A Rókushegy és a Rózsadomb környéke. A Gábor Áron-úttól keletre egészen a Dunavölgyig terjedő földsávról akarok itt röviden megemlékezni. E területen a legidősebb kőzet a felső eocénkori bryozoás márga, amely a Tövis-utca, a Bogár-utca táján van a felszínen. A bryozoás márga észrevétlenül megy át a budai márgába. Mind a kettő nagyon meszes márga, sárgás finom anyagból áll és hol keményebb, hol kissé lazább. Tekintettel arra, hogy ezen bryozoás márgaterület minden oldalról édesvízi mésztufával van körülvéve, az egykori hévforrások hatását a márgában is észlelni lehet. Úgy látszik, mintha a levelesen elváló márgapadok többékevésbbé el is kovásodottak volna. Egykori forráshelyet találni a Mészutca közepén, kb. a Tapolcsányi-utcával szemben, ahol a budai márga déli lejtést mutat. Azután az Alvinci-utca és a Fillér-utca között húzódik egy keskeny édesvízi mészkő plató, amely többnyire lösszel van fedve, majd tőle délre a központi szőlészeti intézet területén is mésztufa-padok állanak ki, ahol egykoron kőbánya, valamint alatta fekvő kiscelli agyagot termelő bánya voltak üzemben. Édesvízi mészkőbánya volt a Rókushegyen, tőle keletre a Tulipán-utca kanyarulatánál pedig a budai márgában is találtunk egy elhagyott bányát. A budai márga innen a Rózsadombon keresztül egészen a Törökutcáig húzódik, úgy hogy a Török-utca felett a Gülbaba sírja is a palás budai márgán épült, amely török imaházat Mohamed pasa az ott élt szentéletü pap tiszteletére emelte. Itt is déli irányban dőlnek a márgapadok. Külön említésre méltó, hogy az e területen megejtett fúrásokban semmiféle vízre nem akadtak. Egyes parcellák planírozás végett kissé ki vannak egyengetve, egyes régi gödrök fel vannak töltve, amit az építkezéseknél figyelembe kell venni.