Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 113 csúcs", a Balogh Ádám-utca és az Endrődi Sándor-út találkozásánál, amely kiemelkedő sziklacsúcs az Apáthy sziklához hasonló dolomitból áll. A két említett sziklavonulat között kanyarog a Nagybányai-út szerpentinje, a Pasaréti-úttól, illetve a Csalán-úttól a Törökvész-útig. A szerpentines-út kanyarulatainál mélyesztett fúrások alapján megállapítható, hogy az egész domboldalon csak budai márga fekszik, amelynek szerkezetében lépcsőszerüséget észlelhetni, lépcsős vetődések következtében. Ismerve, hogy a budai márga-padok az összetöredezettség következtében hol északra, hol délre dőlnek, feltételezhető, hogy itt minden ilyen lépcsőszerű alakulatnál törési vonal is fordul elő. Vizet csak a 13. sz. fúrásnál vettünk észre, ahol a lösz aljában kis víz szivárgott. A 14. sz. fúrásnál a lösz alsó határán már csak nyirkos talajra akadt a fúró. Ez a két adat is elég volt ahhoz, hogy megállapítható legyen a kevés víz szivárgásának iránya. A domboldalon tovább délre haladva, az Orsó-utca sarkán, a 36. sz. fúrási helyen észleltem talajvizet. A meredekebb területrészeken csak budai márga található, amelyben víz itt nincsen. A Battai-lépcsőnél, amely már egészen lent van, közel a völgyhöz, a 11. sz. fúrásnál 6 m-ig hatolt le a fúró anélkül, hogy vízre akadt volna. A talajvizsgálatokból itt ki kell emelnem, hogy a Nagybányai-út középső kanyarulatánál, a 13. sz. fúrási helyen, majdnem mégegyszer annyi szulfát van, mint a tőle felfelé vagy lefelé eső helyeken. Vízben oldható szulfát ott 452 mgr/kg volt, holott az északi kanyarulatnál csak 54 mgr/kg és a déli kanyarulatnál 206 mgr/kg. 3. Törökvész-dülő. Az előbb ismertetett területtől keletre egészen a Gábor Áron-útig oly domboldalt találunk, amelyet északkelet—délnyugati irányban édesvízi mészkő vonulat szel, ahol egykoron meleg források törtek fel a felszínre. Tőle mindkét oldalra észlelhető, hogy a kiscelli agyag a mészkő alapja, csak északon egy kis szakaszon van budai márga. Az édesvízi mésztufa a Gárdonyi Géza- és a Törökvész-úttól délnyugatra egészen a Bimbó-utca és Tüske-utca sarkáig terjed, 190—230 m magasságban és tőle délre még két kisebb foltban kerül napfényre. A 133.135. helyrajzi számú telken az édesvízi mészkő alól egy forrás bugyog. A tufa alatt csak kiscelli agyagot láttam. A mésztufa itt nem vastag, vastagságát csupán 2—4 m-re becsülöm. Külön említésre méltók ezen a kis domboldalon a talajvízre, azaz a rétegvízre vonatkozó megfigyelések. Kevés löszfoltot is találni itt, amelynek alsó határán szivárog kis talajvíz, de tekintettel a lösz vékonyságára, a talajvíz nagyobb jelentőséggel nem bír. Annál figyelemre méltóbb azonban a rétegvíz, mely a kiscelli agyagban kering és lankásabb helyeken felszínre is jut. Érdekes, hogy ahol ezen vízszintet a fedő kiscelli agyag-