Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' jégkorszakbeli ember kőszerszámaiból származhattak. Területünkön tehát az itteni mocsarakba a pleisztocén kori ember is járhatott vadászni a langyos vízmedence által idecsalt állatokra. A földtani szelvény megszerkesztésekor egy kis medence alakult ki, melynek tölcséralakú részén kereshetjük talán a tavacskát tápláló egyik forrás feltörési helyét (1. 11. számú melléklet). Itt kezdődött meg talán az édesvízi mészkő lerakodása, mely innen dél felé folytatódott. Alatta 5.00—10.00 m vastagságban fekszik a kérdéses eredetű sárga agyag, mely felett az édesvízi mészkő vastagsága 2—20 m-ig terjed. A legnagyobb vastagság az említett tavacska helyén figyelhető meg. A mésztufában csaknem minden ház alatt pincét találunk, melyek eredetileg, kedvező hőmérsékletük következtében, alkalmas borospincék voltak. A 10 m körüli (8.06—15.00) mélységben átlagosan 10 C fok (8—11 C fok) hőmérséklet mérhető. Hidrológiai szempontból említésreméltó, hogy a megvizsgált 24 pince közül 13-ban ásott kút is van, vagy volt. Később ugyanis a pincékkel együtt a kutakat is feltöltötték. A jelenleg is meglevő kutak vízszintje 153.11—158.98 m között váltakozik s a pincekutak feneke 150.65—158.47 m tengerszint feletti mélységben van. A kútvizek hőmérséklete 10.50—13.85 C fok. Vegyi összetételüket illetőleg sok bennük az összes szilárd maradék, elég sok a mész és magnézium, s ezért elég kemény vizek ezek. Összetételük hasonlít a lovarda előtti víztelenítő müvekben levő vizekhez, mely utóbbiak azonban, mint látni fogjuk, mélységbeli eredetűek, vízszintjük nem haladja meg a 118.29 m-t a t. sz. f., s hőfokuk is magasabb, 18 C fok. A várhegyi mésztufa lerakodása a morénaszerü üledékek leülepedése után kezdődött meg és a forrástevékenység fokozódásával mind nagyobb vastagságot ért el. A feltörő forrásvíz végül már nem tudott helyenkint keresztülhatolni saját üledékén, hogy a felszínre juthasson, s ezért a fekü budai márga és az édesvízi mészkő határán keresett magának utat, ahol a mészkőben kisebb természetes üregeket is oldott ki, vagy kimosta a mészkő alatti lazább üledéket. Egyik-másik pincében jól látható, amint a víz a mészkőpadok feküjét kimosta, a korrózió, a víz oldó hatását mutató nyomok is megfigyelhetők. Az ember azután sok helyen az ilyen kisebb természetes üregeket bővítette mesterségesen tágasabb pincékké, úgy, hogy a jelenlegi üregek keletkezésében az emberi munkának és természeti erőknek egyforma szerepük volt. Éppen ezért joggal nevezhetjük a várhegyi üregeket barlangpincéknek. Körülbelül 86 ilyen barlangpincét számoltam meg, melyek ma már nagyrészt félig, vagy egészen fel vannak töltve. Sajnos, ezeket az ürege• ket a régi főváros városi szemétlerakodó helyeknek használta fel, építkezési törmelék, s egyéb városi szemét számára, melyben régi rongyoktól kezdve a legkülönbözőbb hulladékot találhatunk, ami közegészségi szem-