Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'92 Horusitzky Henrik irányú kiterjedése lejtőivel együtt 2000 m-re becsülhető. Szélessége északi végén, a platón 400 m, az oldalakkal együtt 700 m, déli végén, a Vár határán 150 m, illetve 350 m. A Várhegy északkelet—délnyugat-i irányban elnyúlt, köröskörül völgyületekkel határolt kiemelkedésének fennsíkszerü tetejét pleisztocén kori édesvízi mészkő, illetve mésztufa fedi. Ez a mészkő az egykor e magasságban feltörő budai melegforrások üledéke, mely jelenleg pleisztocén Duna-terraszt takar. A pleisztocén édesvízi mészkő lerakodása idején a felszín 155—160 m lehetett az Adriai tenger színe felett, ha a mészkő alatt települő sárga agyagot még a mészkő fekiijében levő budai márgacsoporthoz számítjuk. Ha viszont ez az agyag már pleisztocén, 150 m magasságban volt a mészkőlerakodás szilárd budai márga alapjának pleisztocénkori felszíne. Maga a Dunavíz már nem folyt e magasságban, s nem is találunk a mészkő alatt igazi folyami üledéket. A Várhegy-terraszt a pleisztocén Duna partját időszakosan koptató geológiai hatások egyengethették ki, amiről az alábbiakban még szó lesz. A Várhegyi üregek feltárásakor tárták fel a mészkő alatti kavicsokat, görgetegeket, melyek azonban nem folyami kavics típusnak. Nagyrészük nem, vagy alig legömbölyödött, s nem látjuk a kavicsok összetételében mozgó víznek, a folyami kavicsok esetében mindig megfigyelhető, a kavicsszemeket nagyságszerint szétválasztó hatását. A nagyrészt szögletes görgetegek, homokkal és agyaggal keverve, mogyoró nagyságtól % hektós hordónagyságig fordulnak, rendetlen összevisszaságban elő, s a kőzet külső képe valósággal a glaciális morénákra emlékeztet. Igazi glaciális morénákról, tehát gleccser szállította törmelékről itt nem lehet szó, de nem tudom ezen anyag keletkezését mással magyarázni, mint hogy ez pleisztocén kori Duna jégtorlódásai, a partra is feltolódó zajló jégtömegek által ideszállított üledék, amivel morénaszerü összetétele s a görgetegek szögletessége jól megmagyarázható. A görgeteges réteg alatt sárga löszszerü, homokos agyag fekszik, mely már nem a fenti üledékhez tartozik. Esetleg pleisztocén kori löszszerü anyag ez, melynek keletkezésében a hulló por is nagy részt vett, de valószínűbbnek tartom, hogy ez az üledék voltaképpen nem egyéb, mint az alatta levő budai márgának pleisztocénkori málladéka, mely sárgás színét az eredetileg kékesszürke márga oxidációja által nyerte. A tárgyalt kavicsos, illetve görgeteges réteget megtaláltam az Országház-utca 4., 6. és 26. sz. házak pincéiben, 0.30, 1.80, 2.50 és 2 méter vastagságban 156.78—161.31 m magasságokban. Ujabb ásatások alkalmával az Üri-utca 72. sz. ház pincéjében 145.81 —144.30 ni magasságban, a felszíntől számítva mintegy 22 m mélységben szintén megtalálták az itt 1.5 m vastag kavicsos réteget. Ez alatt mocsáriiledékszerü képződményt tártak fel, őskori állatok csontjaival és gyanús köszilánkokkal, melyek a