Hidrológiai Közlöny 1937 (17. évfolyam)

Vitális Sándor dr.: A karsztvíz szerepe Budapest Székesfőváros dunajobbparti részének vízellátásában

A karsztvíz szerepe a főváros vízellátásában 293" semmi körülmények között sem lehet szennyezett. A budai hegyekben a triaszkorú mészkő és dolomit aránylag igen kis területen és főleg a beépítetlen területeken jut napszinre s ezért a szennyeződés lehetősége minimális, A mészkőbe mélyített nyelőkutak, fúrások megszüntethetők s ezzel a szennyeződés lehetőségét is megszüntetjük. A triász mészkő és dolomit, azaz a karsztvizet tároló kőzet a budai hegyekben legnagyobbrészt vizet záró, illetve igen jó vízszűrő kőzetekkel van nagy vastagságban borítva s így a szennyeződés lehetősége a külszinről csaknem lehetetlen. Az őskarsztvíz szennyeződésének lehetősége lehetetlen azért is, mert az őskarsztvíz nagy hidrosztatikus nyomás alatt álló víz, melynek a természetes források a természetes kifolyó szelepei. Ha a felülről esetleg beszivárgó szennyezett víz (amit kizárnak tartok épp a megtett hosszú út és vastag szűrőrétegek miatt) el is éri az őskarsztvíz szintjét, az a hidrosztatikai nyomás miatt nem engedi, hogy a lefelé szivárgó víz belejusson s így a szennyeződés lehetősége ki van zárva. Erre a legjobb bizonyíték éppen a főváros sűrűn beépített területén fakadó budai stb. természetes langyos és meleg forrásoknak a vize, melyeket ma is mint üditő, sőt gyógyvizet iszunk. Az őskarsztvíz fogalma (régi geológiai időkben képződött, mélybe lesüllyedt és nagy távolságokról táplálkozik, a mai leszivárgó csapadékvizek csak megszűrve jutnak hozzá) kizárja ennek a víznek a szennyeződhetőségét. Azt hiszem, az elmondottak minden szakember, de még a laikusok előtt is nyilvánvalóvá teszik, hogy fővárosunk budai részének karsztvízzel való ellátása minden szempontból nézve lehetséges, sőt még normális körülmények között is, főleg a gazdaságosság szempontjából egyenesen kívánatos s így háborús stb. szempontból annál is inkább elsőrendű érdeke nemcsak a főváros közönségének, hanem elsősorban a közönséget ivóvízzel ellátó vízműveknek. „Gutta cavat lapidem", áll ez a közmondás elsősorban az őskarsztvízre, mely létezését csakis az évmilliók óta a föld felszínére lehulló „vízcseppnek", a csapadékvíznek köszönheti, mely évmilliók óta lehulló csapadékvíz kivájta a maga üregeit, melyek elraktározták az évmilliók során az őskarsztvizet s ma a mi kötelességünk, hogy ezt a rendelkezésünkre álló vizet mielőbb a napszínre hozzuk. Remélem és hiszem, hogy a vízcsepp, érdekelt szakembereink