Hidrológiai Közlöny 1937 (17. évfolyam)

Papp Ferenc dr.: Linczbauer Ferenc emlékezete

14 Papp Ferenc Még egy ötödik forrásfeltörési helyet is emleget, Aashjinek török időből fennmaradt feljegyzése alapján, azonban ő maga a vártól 2—3 mérföldre Budaörs irányában lévőt nem ismer. Talán a Sashegy környékén állhatott egykor egy melegforrás táplálta fürdő. A 111. fejezet az, melyben a források vegyi összetételéről értesít; Winterl, Österreicher, Kitaibel, Schmotor elemzései alapján. A legkevésbbé eredeti fejezet ez, melyet egyébként ő is elismer. Érdekes, hogy annakidején a Gellért-fürdő forrásvizében számottevő kén jelenlétét mutatták ki. Hevesen támadja a budaiak maradiságát, amiért a „természetnek e pazar kincseit" csupán mosásra és nem gyógyításra használják. Röviden, de azért sorraveszi a meglevő fürdők iszaptartalmának is minőségi ismertetését. Fürdés módja: szépen levezetett történeti áttekintés után kiemeli, hogy a fürdők a lakosság széles körében tisztasági célt szolgálnak. Nem tudja pontosan megmondani, hogy mikor kezdik mint gyógyfürdőt használni. Oláh Miklós 1763-ból való híradása alapján biztos, hogy abban az időben a Gellért-fürdőt bőrbaj. sorvadás gyógyítására használták; szóval századokon át külsőleg használták fel. Szerző szerint Pfisterer András orvos érdeme, hogy tudatosan az ivógyógymódot is bevezették. Linczbauer mint orvos gondol arra, hogy a teljes fürdőkön kívül egy-egy testrészt elkülönülten is kellene fürdetni. A leeső és alulról feltörő zuhanyok bevezetését javasolja, továbbá a gőzfürdők rendszeresítését, valamint az iszapfürdők létesítését. Érdekes, hogy a belső használattal kapcsolatban az iváson kívül, a természetes, illetve a betegség támasztotta üregekbe való befecskendezést, illetve locsolást ajánlja. 100 évnek kellett elmúlni, hogy Bakay tanár úr a tbc-s sipolyokat ilymódon gyógyítsa. Kétségtelen azonban, hogy Linczbauer az orvos előrelátásával, tudatosságával javasolja mindezt, miközben érezteti, hogy ezek az elgondolásai egyelőre vágyak, melyek felé törekedni kell, de amelytől még messze áll a valóság. Abban az időben a következő fürdők voltak használatosak: langyos 23—25° R. 30

3 C, meleg 26—29° R és forró 30—25° R melegfürdők. Linczbauer idejében még nem voltak zuhanyok. Ö sürgeti, sőt részletes útbaigazítást is ad azok készítésére. Tehát a budai fürdőkben a zuhanyokat Linczbauer ösztönzésére állították fel. Ugyanúgy a gőzfürdők létesítésének módjával is részletesen foglalkozik. Az idényre vonatkozólag annak előrebocsátásával, hogy kellő körültekintés esetében