Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)

Weszelszky Gyula dr.: A budapesti hévvizek rádiumemanációtartalmának eredetéről

A budapesti hévizek rádiumemanációtartalmának eredetéről 9 át van itatva meleg vízzel. Ugyanezt tapasztaljuk a Rudas- és Szent Imre-fürdő körül végzett fúrásoknál is. Itt helyenként, mindaddig mig márgában haladt a fúró, szélesebb, vagy keskenyebb vizet szállító repedésekre akadt, de mihelyt elérte a dolomitot a vizet szállító réteg kásás vagy lisztes dolomitból állott. Meg kell jegyeznem, hogy a csillaghegyi fúrásnál, dachsteini mészkőben, hatalmas üregekre akad a fúró. A csillaghegyi víz azonban csak 22.5 fokú. Ez a körülmény tehát vitássá teszi, hogy csak a dolomitot bontja meg a víz a leírt módon, míg a mészkövet oldja, vagy a víz hőfokában rejlik az ok; vagyis a magasabb hőfokú víznek nagyobb a meszes kőzeteket bontó, mállasztó, mint oldó hatása; vagy a kőzet szerkezetében rejlik az oka annak, hogy egyik esetben nagyobb mértékben bontja, mállasztja,

6 másik esetben meg inkább oldja azt. Az eddigi tapasztalataink nem elegendők arra, hogy a kérdésre feleletet adjak. De nem is ezért foglalkoztam a kérdéssel, csak azért említettem fel azt, mert ez a tény ellentmond annak, hogy a gellérthegyi hévforrás járataiban, az általam régebben feltételezett, a Mache és Bamberger által a gasteini források járataiban később kimutatottakhoz hasonló rádiumdús, laza üledék képződhessék. Ez a körülmény vezetett eredeti feltevésem módosításához, illetve arra a gondolatra, hogy az a dolomitliszt, amelyen a víz átszűrődik, az köti meg és gyűjti a rádiumot és ez adja át 0 Schert Emil: „Hévforrások okozta kőzetelváltozások a Budapilisi hegységben" címen írt dolgozatában (a Hidrológiai Közlöny II. (1922. évi) kötet 19—88. oldal) a lisztes dolomit és lisztes mészkő képződését hévizek okozta átkristályosodásnak tartja. Bár a szerzőnek sok értékes megállapítását magamévá teszem, az a körülmény, hogy a lisztes dolomitot mindig kásás és azután mindig vízzel átitatott még összeálló dolomit határolja, nézetem szerint nem a kőzet átkristályosodása, hanem hévíz okozta bontás, mállasztás mellett szól. E kérdésben egyébként szerzőnek egyik saját érvét is ellene tudom fordítani. Szerző ugyanis adatokat sorol fel a dolomitnak szénsavas vízben való oldhatóságáról és abból, hogy legtöbb megfigyelő az oldatban a kalciumot és magnéziumot 1:1 arányban találta, a dolomit átkristályosodásának bizonyítékát látja. Ezzel szemben felhozom, hogy az összes budapesti hévizekben oldott kalciumnak egyenérték-százaléka mindig nagyobb, körülbelül kétszerese, a magnézium egyenérték-százalékának. így Emszt Kálmánnak a Rudasfürdő forrásainak vizével megejtett legutóbbi vizsgálatai szerint (Hidrológiai Közlöny XII. (1932) 111—119. oldal) a kalcium és a magnézium egyenérték-százalékának aránya a névtelen forrás vizében 42.23% : 26.17%, a Mátyás király-forrás vizében 44.08% : 22.08%, a Rákóczi-forrás vízében 42.23% :22.06%, az Attila-forrás vízében 43.27% : 20.26%, a Juventus-forrás vizében 43.05% : 21.39%, a III. számú fúrt kút vizében 42.56% : 20.79%. Hasonló arányt mutat a többi budapesti hévforrás vize is, igy hogy még csak a legmagasabb hőfokút említsem, a 72%-os városligeti artézi kút vizében Than Károly vizsgálatai szerint (Értekezések természettudományok köréből X. kötet, IX. sz. 1880.) a kalcium egyenérték-százaléka 43.62%, míg a magnéziumé 16.22%. Megjegyzem', hogy ez adatok és saját tapasztalataim is nem rontják Scherf dolgozatának értékét, mert lényegében megerősítik Scherf következtetéseit, hogy a budai lisztes dolomit hévforrások működésének az eredménye.