Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)

Pávai Vajna Ferenc dr.: A Tabán új termális gyógyforrásai

40 Pávai Vajria Ferenc Imre-fürdő előtti fúrásban, bár redőn állnánk, az előbbinél is mélyebben 147.10 méterben értük el a dolomit felszínét, szinklinális felé a Szent Imre-fürdő nyugati sarkán pedig megint jóval magasabban: 56.25 m mélyen csak, de a Fehérsas-téri iskola keleti sarka könyékén 100 m mélységig szintén nem értük el. A dolomitnak ez az elhelyezkedése nehezen egyeztethető össze a tisztán töréses tektonikával is s ez erőltetés is lenne, hiszen tudjuk, hogy a fődolomit kiképződése után a Gellérthegy csoportjában sem a triász végén, sem a jura és kréta idejében üledékképződés nem volt, egészen az eocén végefeléig, amikor az eocénés oligocén-képződmények a közben tektonikailag megbolygatott és eróziótól denudációtól erősen kikezdett dolomit felszínen kellett elhelyezkedjenek, de még ezután is voltak a Budai-hegyekben olyan hegyszerkezeti elmozdulások, amikor a fődolomitnál is idősebb raibli-mészkövek rápikkelyesedtek az eocénvégi lerakódásokra (Szépvölgy). * A főváros területén lefolytatandó további hévízkutatásoknál tehát számolnunk kell azzal, hogy azok a triászkőzetek, amelyek elsősorban jönnek számításba, mint a termális víz vezetői, legfennebb csak ott lesznek a felszínen lévő oligocén- és eocén-képződményekkel hasonló, vagy azonos szerkezetűek, ahol az a szerkezet legalább az oligocén, vagy még későbbi hegymozgások révén jött létre, de különbözhet a felszíni fiatalabb üledékekben várható hegyszerkezettől, ha a triászképződmények szerkezete az eocén-, oligocén-időszak előtt alakult ki, vagy a jura és kréta ideje alatt orografiailag lényeges változást szenvedett s ezeket a tektonikai és orografiai formáit a későbbi hegyszerkezeti változások posthumusan nem követték. Megállapítható továbbá, hogy egyes nyitott kőzetrepedéseken a budai márga rétegeken belül is van és lehet termális víz, az mindig kevesebb és alacsonyabb hőfokú, mint az a víz, amely a kisebb vagy nagyobb mélységekben levő dolomitokban található, sohasem emelkedik olyan magasra, mint amaz, és magától a mai felszínre seholsem ömlik ki. Ez alól természetesen kivétel a mai felszínnél több méterrel mélyebb dunameder, az ő szökevény-forrásaival. A fúrásokban fakasztott forró gyógyforrás nyugalmi vízszíne is egészen más, mint a felszín alatt maradó régi, Gellérthegy környéki hőforrások vízszíne. A legmagasabbra emelkedett eddig a * Pávai Vajna Ferenc dr.: Üj kőzetelőfordulások a Gellérthegyen és úi szerkezeti formák a budai hegyekben. 1934.