Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)
Weszelszky Gyula dr.: A budapesti hévvizek rádiumemanációtartalmának eredetéről
A budapesti hévizek rádiumemanációtartalmának eredetéről 15 a vizek már rádiumemanációban szegényebbek lesznek. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy e vizek minőségileg silányabbak, mert mint azt már egy alkalommal kifejtettem, a rádium, vagy a rádiumemanáció a hévíznek csak egyik, de nem egyetlen hatótényezője. Én a nagy mélységekből feltörő hévizek hatóképességét főként abban látom, hogy — nem tudom elég találón fejezem-e ki magamat — azok a felfelétörő útjokban és a felszínre jutásuk után egyideig még élnek. Ha egy régi forrásjáratot megnézünk, látjuk, hogy az egykor ott átjárt víz a vele érintkező kőzeteket megbontotta, egyés alkotórészeit kioldotta, viszont a magával hozott egyes alkotórészeket visszahagyta. A felszínre jövő vízből a vízben oldott gázok fokozatosan kiszabadulnak, a víz a levegőből oxigént old és a hőfoka csökken. E körülmények hatására a vízben oldott alkotórészek egyrésze kiválik és az oldva maradt részek átcsoportosulnak. E folyamat nemcsak anyagkiválással, de energiafelszabadulással is jár. E folyamatokkal szemben az emberi szervezet nem lehet érzéketlen. Ezért fontosnak tartom, hogy az ásványos víz a forrásból anélkül, hogy a levegővel érintkeznék, lehetőleg zártvezetéken át, közvetlenül a kádba, vagy a pohárba jusson. Nem akarom az iméntiekkel azt mondani, hogy a hévizek kémiai összetételét és rádiumtartalmát nem tartom fontosaknak, nem mondhatom ezt már azért sem, mert azok a változások, melyek a mélységből feljövő víz útja közben és a külvilágra lépésükkor végbemennek, összefüggésben állanak a víz összetételével, azonkívül az egyes alkotórészek előidézői az egyes források különleges hatásának. Gyakran tapasztaljuk ugyanis itt a budai forrásoknál is, hogy az egyik forrás vize az egyik, a másik forrás vize a másik esetben bizonyul hatásosabbnak. Végül még visszatérek a Duna partján telepített próbafúrásra. Ez a fúrás, mint említettem, rendkívül nagy mennyiségű, egymaga majdnem annyi vizet szolgáltatott, mint a Rudasfürdő összes forrásai. Ez a fúrás alig száz lépésnyire fekszik a Juventus-forrástól és 6—8 méternyivel mélyebben ömlött ki, mint a Juventus-forrás vize mégis csak kis mértékben befolyásolta az utóbbinak vízhozamát. E körülmény nemcsak azt bizonyítja, hogy itt bőséges vízmennyiség áll a rendelkezésünkre, de azt is, mit már a Török-forrás barlangjában fakadó két forrásnál megállapítottam, hogy e forrásoknál nem lehet egyszerű hidrosztatikai nyomással számolni. Ebben az esetben ugyanis a Juventus-forrás vizének el kellene apadnia és az alacsonyabban fekvő új fúráson át kellene feljönnie. — Még feltűnőbb e jelenség a Török-forrás barlangjában. Itt két forrás alig