Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)

Vitális Sándor dr.: A máza-szászvári villamostelep vízellátása

A máza—szászvári villamostelep vízellátása 103 II. Földalatti vizek. a) Felszín alatt kis mélységben régi patakok, folyók ártéri hordalékában (holoeén-pleisztocén homok és kavicsban) felhalmozott (raktározott) csapadékvizek mint földalatti folyók, patakok, tavak foghatók fel s kismélységű ásott, vagy fúrt kutak segítségével kitermelhetők. Ezek a víztartók nagyrészt állandó mennyiségű vizet szolgáltatnak, mert az évi csapadékingadozást csak nagyobb késéssel érzékeltetik. b) Felszín alatt nagyobb mélységben az idősebb pliocén, miocén, oligocén stb. rétegek közt vannak olyan porózus (homok, kavics, mészkő stb.) kőzetek, melyek a felülről beszivárgó csapadékvizet, vagy alulról nagyobb mélységből felszálló vizet tárolják, illetve raktározzák. Ezeket a vizeket mélyfúrások útján mint artézi vizeket, vagy szivattyús fúrt kutak segítségével a felszínre hozhatjuk s mint állandó vízszolgáltatásokat felhasználhatjuk. Szem előtt tartva az elmondottakat, lássuk most már, hogy adott esetben mikép alkalmazhatjuk a különböző víznyerési lehetőségeket. A máza—szászvári villamostelep, mely a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tulajdona, Tolna-megyében, Máza község határában fekszik, a máza-szászvári vasútállomástól délre, annak közvetlen szomszédságában a Völgységi patak mellett. Telepítésénél elsősorban arra voltak tekintettel, hogy a villamostelepet tüzelőanyaggal ellátó szénbányák. (Szászvár, Máza, Nagymányok) termelése a máza—szászvári vasútállomásra gravitál, mint feladóállomásra s így a villamostelep szénellátása bármelyik bányából könnyen megoldható. Kezdetben a villamostelep csakis a szénbányákat volt hivatva árammal ellátni, s a kis villamostelep vízszükségletét egyszerű talajvízkutak segítségével oldották meg. Az ország nagyobbarányú villamosításakor a máza—szászvári villamostelepet is lényegesen kibővítették s ma már a bányákon kívül Kaposvár, Üjdombóvár, Szekszárd, Tolna, Fadd, Dunaszentgyörgy stb. városok és községeket s azok tág környékét innen látják el villamosárammal. A kibővítés magával hozta a vízkérdés gyökeres megoldásának szükségét. A villamostelep vízszükséglete mennyiségileg évi 50—60.000 m

3 (tartalékvíz nélkül). Minőségileg a lényeges követelmény, hogy a víz lágy, vagy egyszerű eszközökkel lágyítható legyen s kazántápvíznek és hűtővíznek megfeleljen. A költségre vonatkozólag különösebb kívánalmak nem voltak, általában csak