Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata

100 Horusitzky Henrik magasságban kezdődik oligocénkori kiscelli agyag, tehát hordképes altalaj alakjában. A Rákos-patak jobboldali részén az újpesti határig terjed a pleisztocénkori homokbuckás terület, amelyen belül az Agyag-utca és a Béke-utca keresztezésénél egy nádas, pocsolyás mélyedményt találunk, amely a környezetnél 1—2 méterrel alacsonyabb. A területet még az úgynevezett Köszörűs-árok is szeli, amely a Mederutca vonalában a Kikötő-öbölbe torkollik. Természetesen ez is egy kis völgyben húzódik. A környezet ezen ároktól, illetve a Rákospatak völgyétől az újpesti határig fokozatosan emelkedik, mégpedig hozzávetőleg 9.00 métertől egészen 15.00 méterig. Ezen területen belül magasabb homokbuckák emelkednek ki és köztük természetesen kisebb laposok feküsznek. A kiegyengetés azonban többnyire már annyira előrehaladt, hogy a laposok eltemetődtek, eltűntek a homokbuckák is. Épen úgy el fog tűnni a térszínről maholnap a Köszörűs-árok mélyedménye is. A Rákos-patak völgye ma már majdnem az egész szakaszon mesterséges árok, amely a Tahi-utca vonalában, majd a Rákos-, patak-utca mentén, kis kanyarulatoktól eltekintve, egyenesen húzódik. A Rákos-völgynek a Váci-úttól az Erzsébet királyné-útig terjedő szakaszán a felszín + 9.00 m-től + 11.00 m-ig emelkedik, s az alapkőzet — 4.00 m-től + 4.00 m-ig terjedő mélységben érhető el. Hasonló a helyzet a pataktól északra fekvő területen is,* ahol a hordképes alapkőzet, az oligocénkori kiscelli agyag felszíne, ugyancsak —4.00 m-től +6.00 m-ig terjed. A Rákos-völgytől délre az Aréna-útig terjedő szakaszon már változatosabbak a viszonyok. Mindenekelőtt a Váci-út mentén emelkedik a homokbucka-vonulat, átlagosan 10.00 m-nyire a Duna 0 pontja fölé. Ezen terület homokja állandóan tovább vándorol északnyugat-délkeleti irányban s a Rákos-völgy egykori áradmányos mocsarait lassan mind jobban és jobban eltemeti. Azért e magasabb rész délkeleti oldala lankásan esik, a homok 1.00—2.00 méter vastagon takarja mind jobban a mocsaras, lápos területeket, mindaddig, míg a Béke-utca és a Figyelő-utca táján a Rákos-patak eredeti mocsaras üledéke ismét felszínre jut. A területrész déli szakaszán kanyargott az eredeti Rákos-patak s a Lőportárdűlő táján torkollott a Duna egyik ágába. Ha a felszín nem is olyan változatos itt, annál nagyobb és változatosabb szintkülönbségeket árul el az alapkőzet. Míg a felszín csupán 9.00—11.00 méter között változik, addig az alapkőzet