Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata

Budapest talajvize és geológiai vázlata 43 liomokból és agyagból áll. A szarmatikum vízben igen szegény, felszíne sehol sem posványos, a terület szárazabb, mert alulról vizet nem kap és a felülről beszivárgó csapadékot hamar elissza a szomjas víztelen altalaj. A szarmata agyag sem olyan vízrekesztő, mint például az oligocén agyagjai. A Ferencváros nagyobb részének, a keleti háromszögalakú területnek alapját a pontusi-pannoniai, brackvízi üledéksor képezi, mely finom, csillámos homokból, közte elvétve puha, de többnyire kemény homokkő-padokból és meglehetős kemény szürkéskékes agyagból áll. Ugy a homokkő-padok, mint az agyagrétegek, teljesen vízrekesztőnek tekinthetők, hordképesek és bármely építkezésnek biztos alapjául szolgálhatnak. A víz lefelé hatolása a pontusi agyagon éppen úgy megakad, mint az oligocén agyagon. A pannonrétegek artézi vizet is tartalmaznak és jóminőségű ivóvizet szolgáltatnak. A pannon-, a szarmatikum- és a mediterránképződmények egyöntetű fedője a pleisztocén kavics és homok váltakozó rétegsorozata, amely szivacsként telik meg vízzel és a víz benne a kapillaritás útján a felszínig is eljut, ott ahol az alap jó vízrekesztő kőzetből áll. A pleisztocénkori Duna-hordalékból, majd a szél által hordott homokból hepehupás terület alakult itt ki. amelynek buckái között posványos medencék keletkeztek. Az Aszódi-út és a Gyáli-út környékén, a régi lóversenytéren akadunk itt-ott ilyen kisebb mélyedésekre, ahol tőzeges lápföldet is hoz ki a fúró. Tőzeges nyomokra akadtunk továbbá a Ranolder-utca és a Telepy-utca keresztezésénél, ahová völgyszerűleg benyúlt a holocén terület. A kerület déli sarkában levő árterületen, közvetlenül a Duna mentén is felhozott a fúró kb. 2 méter mélységből tőzegszeríí fekete földet. A hordképes talaj legmélyebb fekvését a Vámház Duna felőli oldalán észlelték, ahol a kiscelli agyagot a Duna 0 pontja alatt —11 m körüli mélységben érték el. A vásárcsarnok felőli részen már —7.56 méternél ráakadtak a hordképes agyagra (Zsigmondy Béla adatai szerint). A vásárcsarnok alapozásánál végzett fúrásoknál pedig —4, —6 m-nél érte el a fúró a kemény alapot. Minthogy alig egynéhány méter távolságban ily nagy különbség mutatkozott, okvetlen feltételezhető, hogy ott egy törési vonal húzódik, amely mentén a magasabban fekvő hordalékból zuhan alá a talajvíz a vámházépület alá. Tovább délre haladva a Duna mentén a déli összekötő vasúti hídnál és a mellette kiépült szivattyútelep környékén ismét több fúrás áll rendelkezésünkre. Azon a területen, amely-