Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata

Budapest talajvize és geológiai vázlata 21 VI. kerület (Terézváros). Az egykori nagy VI. kerületből megmaradt mai VI. kerület csak az Aréna-útig terjed és nem a főváros határáig, mint eddig. Határai a következők: Deák Ferenc-tér, Vilmos császár-út, Berlini-tér, Váci-út, délről Király-utca és Vilma királyné-út és északkeletről az Aréna-út. Területe 289.88 hektár. A VI. kerület geológiai szempontból különböző természetű területeken épült fel. Részben még a Duna árterületén fekszik, kisebb részben már a Duna pleisztocénkori terraszára és elég nagy része arra a deltaszerű területre épült, ahol a Rákos-patak és a Városligeti patak egyesült és együttesen iparkodott a Dunába, illetve a Duna egyik ágába, amely Pest területén folyt keresztül. Érthető, hogy a felszíni viszonyok tekintetében ott a legbonyolultabb a helyzet, ahol a pleisztocén part részekre tagozódik, a patak ágakra oszlott és ennek következtében kisebb-nagyobb szigetek keletkeztek. Ezek között pocsolyák is állottak, ahol tőzeges föld képződött. A folyóvíz hol mosott, erodált, hol épített és lerakott. Egységes terület még a mai napig is alig alakult ki. így tartott a helyzet mondhatni mindaddig, amíg a Nyugati pályaudvar és környéke ki nem épült, azaz a terület ki nem egyengettetett és a Rákos-patak némileg nem szabályoztatott. Ugyanilyen bonyolult képet nyújt a talajvíz mozgása és a talajvízszint helyzete is. A fenti viszonyokat már az alapkőzet felszíne is elárulja, a kierodált mélyedmények által, aminők a két patak találkozásánál és a Dunaágba való torkolatánál figyelhetők meg. Ez az egykori delta-terület tehát csak legújabban állapodott meg annyira, hogy most már a természeti erők nem befolyásolják a terület változásait, kivéve az altalajban mozgó vizeket, amelyek a terület pincéiben még most is éreztetik kellemetlen hatásukat. Annál több változást okoznak a mesterséges feltöltések, amelyek a gödrös, hepehupás területet kiegyengetik. Az alapkőzetet tekintve, a terület nyugati és déli részén a már ismeretes középső oligocénkori kiscelli agyag uralkodik kb. 1—2 m mélységben a Duna 0 pontja alatt, míg északkeleti szélein a fúró felső mediterrán anyagot tár fel. A felső mediterrán már nem mutat olyan egyöntetűséget, mint az oligocén agyag. Változatos rétegekből van felépítve, amelyek a fúrási szelvények alapján sárgás-, szürkés-, kékes-, zöldesszínű homok-, agyagféleségekből állanak. Itt-ott kavics is jelentkezik köztük és másutt homokkőpadok vagy eruptív tufás rétegek váltják fel a lazább