Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Dr. Jaskó Sándor: A Baradla-barlang jósvafői szakaszának karszthidrológiája

198 Dr. Jaskó Sándor az út, míg a patak a kőtömbök egyrészét eltávolítva, 20 méter mélységben, a terem fenekén teljesen elkülönült járatot képezett magának. Jól fejlett medre egész a terem északi faláig követhető. Érdekes, hogy a Pokolnál, egy eddig kevéssé ismert, nagy terem déli végében egy fejlett kavicsmederrel bíró járatra bukkantam, mely részben, szük oldalhasadék útján, összeköttetésben van az Óriások termének alsó járatával, részben tovább folytatódva szűk víznyelőben végződik. A Pokol folytatásában nagyjából északi irányban halad tovább a járat. Falait sötét színű középtriasz (anisusi) mészkő képezi. A barlang többi része egész idáig fehér színű, tömött, vastagpados középtriasz mészben alakult ki, melyben a járatok falai gömbölyűek, mennyezetük szabályosan ívelt. Az Óriások termétől észak felé, vagyis a kőzethatárnál, megváltozik a barlangjárat jellege. A fekete mészkő ugyanis vékonyabban pados s számos diaklázis járja át. Ennélfogva a csupasz falak a padozottságnak megfelelő szögletes kiugrásokat mutatnak, a termek mennyezete nem kupola, hanem ferde réteglap. A rétegezetlen fehér mészkőben keletkezett barlangjáratok a kőzet tömöttsége következtében, szószerint véve mintegy csőhálózat részei, aránylag kis veszteséggel vezetik a vizet. A fekete mészkő, erős repedezettsége folytán, már nem képes erre a feladatra; a barlangjáratból számtalan nyílás vezet jobbra-balra, melyek elnyelik a vizet. Tavasszal, hóolvadás idején, mikor a barlangi patakok áradásai a főág nagyrészét járhatatlanná teszik, a víz nem hatol tovább az Óriások terménél. Néhány kisebb víznyelő van ugyan már idáig is, ezek azonban nem képesek levezetni az áradatot. A víz túlnyomó része a sötét mészkő repedéseiben tűnik el. A barlangba jutó vízmennyiség csökkenésével fogy a barlangi patak is; mindig kisebb és kisebb távolságra jut el, s a nyári szárazság alatt, nagyrészében csak a travertinkádakkal szétválasztott medertúlmélyítéseke tölti meg az állóvíz. A Jósvafői-ág ma már mindig száraz, csak az erős csepegésű helyek aljában találunk vízzel töltött medencéket, tócsákat. Az áramló víz a megsüllyedt karsztvízszintben mozog tovább. A Jósvafői ágban a kőzet töredezettsége miatt beomlott törmelék, a cseppkőképződmények és a helyenként tetemes vastagságban felhalmozódott fluviatilis üledékek a feneket eltakarják, sőt helyenként a járat lejtését is megváltoztatják. Ott azonban, ahol a sziklafenék előtűnik, felismerjük a hajdani vízmeder marad-