Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata

144 Horusitzky Henrik Magyarázat a VI. és VII. számú melléklethez. A két melléklethez fűzött alábbi magyarázat tuljadonképen egy térkép ismertetésének készült. Miután azonban a háromféle görbékkel ellátott térkép kisebb léptékben nehezen volna olvasható, azért Király Kálmán tanácsos úr ajánlatára e térkép anyagát két lapra osztottuk el. Az eredeti térkép 1 : 10,000 mértékben készült, mig a másolat 1 :25,000 mértékre kisebbittetett. A felszíni rétegvonalak mind a két térképen meg vannak, még pedig + 8 m-től + 30 m-ig egy méteresek és + 30 m-től + 54 inig két méteresek. Ezenkívül fel vannak tüntetve mind a két térképen az észlelési helyek számai, amelyek minden kerületben l-es számmal kezdődnek (lásd 9. oldalt). Az alapkőzet magassági görbéit feltüntető térképen, a kavicsos és homokos (levant

ei, pleisztocén és holocén) takaró fekiijének a rétegvonalait látjuk, mégpedig a Duna 0 pontja alatt 10 m-től a Duna 0 pontja felett + 50 m-ig terjedő 2 m-es görbékkel, továbbá a fúrások alapján meghatározható egyes geológiai korok határait. A térképen az oligocén, felső mediterrán, szarmata és pontusi-pannoniai-kori képződmények vannak feltüntetve. Ugyanitt ábrázolom a Budapest felépítésében oly nagy szerepet játszó pleisztocén-part helyzetét is, amelynek egykori 3—6 méter magas partjából előbuggyanó források az altalaj vizviszonyait nagymértékben befolyásolják, s a parton belül a Duna felé a terület feltöltéses részletei az építmények alapozásánál, a csatornák, utak és egyéb hasonló munkák végrehajtásánál rendkívüli fontossággal bírnak, Király Kálmán tanácsnok úr véleménye szerint különösen a reális költségvetés összeállítása alkalmával (lásd 1. oldalt). A másik térkép, amely a talajvízszint magassági görbéit ábrázolja, a talajvíz 1 m-es rétegvonalait, úgynevezett hidroizohipszáit tünteti fel, mégpedig + 2 m-től + 30 m-ig. Ugyanezen a térképen látjuk, hogy a régi vízfolyások; a Duna mellékágai, a pleisz tocén-partból fakadó források kis patakjai, a Rákos-patak árterületei, a Városligeti-patak és a belé torkolló vízfolyások és más kisebb csermelyek, amelyek Budapest területét egykor öntözték, merre kanyarogtak és miképen helyezkedtek el. Végül a jelenlegi felszíni vizeket is feltünteti a térkép. A mellékleteket lásd a füzet végén.