Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

ifj. Noszky Jenő dr.: Adatok Lókút község vízellátásának kérdéséhez

Adatok Lókút község vízellátásának kérdéséhez 87 roly

x professzor úr hosszú ideje tartó, északbakonyi részletes felvételein az utolsó esztendőkben részt vehettem, s így a rétegsorrendet és az észlelhető kövületeket alkalmam volt már megismerni. Szíves támogatásáért és útmutatásaiért e helyt is őszinte köszönetem fejezem ki. A terület, mint azt a mellékelt térképről láthatjuk, nagyjából DK—ÉNy irányú rögvonulatokból áll, így minél inkább nyugatnak térünk, annál fiatalabb taggal találkozunk. Legidősebb tagként a Kávás hegy Lókút felé eső részén a dachstein tipusú, alsó-liász mészkövek bukkanak a felszínre. Ez a rétegcsoport a júra időszak legidősebb, tömött, finomszemcsés, egységes felépítésű mészköveiből áll. A meglehetősen vastag, mintegy 150 mre tehető, mészkőkomplexust számtalan litoklázis járja át; így a repedések mentén a csapadékvíz azonnal elfut benne. Elválasztása lefelé a triász dachstein mészkövétől sokszor igen nehéz. A következő, magasabb rétegcsoportot az alsó liász brachiopodás-krinoideás, világos rózsaszínű-fehér, durvánszemcsés, Hierlatz fáciesű, mintegy 40 m vastag mészkövei adják. Mivel ez a sorozat is erősen át és át van járva repedésekkel, szintén vízáteresztő rétegcsoport. Ugyancsak vízátbocsátó a felette következő, halványvörös, közbetelepült krinoideás és tisztán posidonomyás padokat tartalmazó, ammoniteszes rétegcsoport is, mely felfelé sötétvörös, gazdag tűzkőközbetelepülésekkel jellemzett mészkőbe megy át. E sötétvörös mészkő csoport tetején gazdag ammoniteszes faunát tartalmazó, vékony, a térképen is feltüntetett rétegcsoport következik, mely már tipusos középső liász (liász ^ ) faunát tartalmaz. (L.: Kovács Lajos, Földtani Közlöny LXIV. kötet p. 243—265.) E vízátbocsátó, előbb tárgyalt, alsó és középső liász ammoniteszes szintek összvastagsága mintegy 70 m-re tehető. A középső liász ammoniteszes szintje fölött mintegy 40 m vastag, vékonytáblás, világosszürke, helyenként kissé halvány ibolyásba hajló, vízátbocsátó mészkőcsoport következik, ami dr. t. Roth Károly szerint valószínűleg a felső liász és a dogger alsó részének a képviselője. Felette ugyanis egyhangú, de gazdag egyedszámú, nagytermetű ammoniteszes faunát tartalmazó, pár méteres, halványvörös, kissé agyagosabb részeket tartalmazó, tektonikailag erősen igénybevett, összetördelt, magasabb doggerre utaló mészkő van. Ez is vízátbocsátó. 1 Munkálatairól szóló értekezését lásd a „Mathematikai és Természettudományi Értesítő" LH. kötetében, p. 205—252.