Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Adatok az Ipolyvölgy hidrológiájának ismeretéhez

Adatok az Ipolyvölscy hidrológiájának ismertetéséhez 59 ányzik e fontos ellenőrző momentum arról a területről, amely az Ősvepor lábánál kialakult oligocén-miocén medence feltöltődésén fellépett folyónkra vonatkozik. Hiszen a növényzetből lehet csak igazán a klimatikus viszonyok két legfőbb tényezőjére: a csapadék gazdagságára és a hőmérsékletre visszakövetkeztetni. Vagyis ezek hiányában ősfolyónknál csupán a geológiai és morfológiai tényezőkkel lehet annyira-amennyire számolni. Az Ipoly, mint tényleges folyó, tehát csak az alsó-tortónien után indulhatott meg, ill. alakulhatott ki, akkor, amikor a hatalmas andezitriolit felhalmozódások bizonyos tekintetben jelentős morfológiai lehetőségeket alakítottak ki. Ekkor a felső-tortónien folyamán a Börzsönynek Ny-i és az Érchegységnek DNy-i oldalán levő, fiatal tcngeröblözet mélyedése felől indulhat meg az intenzíve hátráló átfűrészelő vízfolyás a mai ipolysági szoros területén, amely energiáját nyugatról, az óceán felől jövő, esőthozó felhőktől kapta és a nagy esés helyzeti energiájából kifolyólag. A felhők ugyanis kénytelenek voltak, a magas hegyfalon felemelkedve, kiejteni csapadékvizüket. Hasonló átfürészelő hatásokat mutatnak a mai bernecei és kemencei patakok roppant mély bevágódású völgyei is, amelyek a Börzsöny főtömegén keresztül már hasonlóképen majdnem átvágták a főtömeget. A tényleges átvágás azonban csak északabbra levő testvérüknek sikerült a bizonyára kisebb ellenállású, kisebb magasságú, vagy vékonyabb andezittakarójú részen, úgyhogy az hamarosan belejuthatott a mai alsónógrádi mélyedés helyén akkor volt s egy részében andezittakaró nélküli, laza rétegekből álló képződménysorozatba. Ezen azután gyorsan harapózhatott tovább a hátráló visszavágódás K—ÉK felé' is s így hamarosan lecsapolhatta a magas emelkedésekkel körülvett részletet. Az emelkedések völgyei, illetve vízfolyásai az erózióbázis meggyorsabbodott alászállásával megnövekedett munkaképességük révén, újult erővel pusztíthatták, hordhatták le különösen a cserháti oldalt. Éspedig azért ezt, mivel ott a zagyvavölgyi felsőmiocénkorú süllyedés, illetve betöredezés révén az ellenkező oldalon exponált, horszt-féle magaslat alakult ki, amelynek zöme laza, oligocén-miocén tengeri rétegekből állott. A középnógrádi Ösipoly egyik, ÉK felé irányult ágának, amely Nógrádszakái felől vágódott be az ott elhelyezkedett és régebben feltétlenül nagyobb elterjedésű andezittakarós magaslatokba, sikerült átjutni a mai felsőnógrádi eróziós mélyedés helyén akkor volt tájékra. Itt az áttörés idején még magas nívójú területnek kellett lennie, hasonlóképen az alsónógrádi részeken is. Ugyanis semmi-