Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Adatok az Ipolyvölgy hidrológiájának ismeretéhez

Adatok az Ipolyvölscy hidrológiájának ismertetéséhez 57 Ellenben tovább nyugatra már csak a helvétiennek végére jut el a transzgresszió, mikor azután a nagy andezitkitörések ennek is csakhamar végét vetik nagy vastagságú anyagfelhalmozódásaikkal. Talán a kitörésekkel járó epirogenetikus emelkedések is hozzájárulnak ehhez. Ezek azután meg is szüntetik az Ipolyvölgy középső és felső tájain a tengeri lehetőségeket s így a felső-tortónientől kezdve szárazulati korszak áll be. Kifejlődik a területen egy ősi hidrográfia, mely tehát jóval előbbi keletű, mint a Duna. Ezzel majd, amennyire lehet, részletesebben foglalkozunk. A felső-helvétien schlierek, ill. parti képződmények, mint fekürétegek és a felső-tortónien lajtamészkövek, mint rájuk települt, gyengén transzgressziós fedők pontosan fixírozzák az alsó-tortónien vulkáni kitörések korát. A kitörések hatalmas, helyenkint az 1000 m-t is jóval túlhaladó felhalmozódásai fogják most már a dominálió hatást gyakorolni a hidrográfiai tovább fejlődésre. Rajtuk alakulnak ki a vízválasztók. Azonkívül magasra felhalmozódott voltukból kifejlődő, erős esés adja meg az eróziós folyamatok nagy energiájának magyarázatát. A felső-tortónienből azonban csak a középső Cserhát pár, kis részletén és az Ipoly alsó szakaszán, de ott már tényleg medenceszerűleg észlelhetők az utolsó hazai sósvízi tenger felhalmozódásai, az ú. n. lajtamészkő képződmények. A brackos kifejlődésű szarmatának nyomait pedig csak Nyugatés Közép-Hontban találjuk. A maeotient pedig, mivel egyebütt is többnyire csak szárazulati képződmények alakjában jelenik meg, természetesen nem igen észlelték még a régiek a lehetőséget nyújtó közép- és nyugat-honti részeken. Hasonlóképen a pliocénből a pannonient se ismerjük, melynek pedig hatalmas tavi-mocsári üledékei úgy a kis- mint a nagyalföldi süllyedések peremén — nagy vízszintes és függőleges elterjedésben szoktak megjelenni. Természetesen lehetséges, hogy az eddig számba nem vett, terresztrikus eredetű nyomokban, ezek is feltalálhatók lesznek majd. A levantei korból is csak az utolsó, hazai vulkánikus kitöréseink bazaltjai ismeretesek területünkön. Még pedig egyrészt az ÉK-i részeken, a nógrád-gömöri határon, másrészt az ÉNy-i részleten, Selmec vidékén. A nagy nógrád-gömöri bazalttakarókat létrehozó tufaszórások, ill. főkép lávaelöntések helyenkint pontosan megőrizték, így különösen a Medves bazaltplatója alatt, a levantei korszak hidrográfiájából néhány völgynek lefutását. T. i. ezeket a rájuk ömlött, híg bazaltáradat plasztikusan kiöntötte és így meg-