Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Adatok az Ipolyvölgy hidrológiájának ismeretéhez

Adatok az Ipolyvölscy hidrológiájának ismertetéséhez 55 A középső eocén elején, a lutétienben indul meg újból a tengerek transgressziója területünkre. Igaz, hogy ennek lerakódásaiból csak Selmec vidékén észlelni valamit. Ez a behatolás az ÉNy-i Kárpátokban levő tenger öblözetekkel állott valószínűen kapcsolatban. Az auversiennel meginduló és a bartóniennel meg a ludiennyomaival folytatódó, azonban már nem ÉNy-ról, hanem DNy-ról kiinduló, fiatalabb transgresszió szintén csak kis mértékű volt területünkön, hiszen az Ipolytól É-ra már semmi nyomát sem észlelni. Faunisztikai tekintetben a felső oligocén tagok jellemző, intermédiás mészköve már kelet felöli összeköttetésre vall. Az oligocén elején azután újból jelentős fordulat, általános szárazulattá válás észlelhető. A mészkőtáblákon keletkezett karsztos képződmények egyenetlen felületű mélyedéseibe rakódnak le a terresztrikus hordalékok. Rájuk pedig kövületmentes, durva homokkövek települnek, mint a magaslatokról, még pedig elsősorban kristályos tömegű, quarcitos anyagú hegyekből származó torrenspatakok hozadékai. Vagyis, mint T. Roth Károly megállapította

1: igazi infraoligocén denudációs korszak volt itt is. Az ú. n. hárshegyi homokkő-típusú képződményeink felsőbb tagjaiban azután lassankint újból tengeri képződményeket ismerni fel; jelölvén a tengeri korszak visszatérését, amely ettől kezdve hosszabb időn át általánossá lesz területünk zömén. A középső oligocénban a tengeri transgresszió részint abráziós működéssel, részint pedig a tovább-süllyedések következtében beálló, nagyobb mélyülésekkel hatalmas hódításokat tesz ÉK felé, a mai Yepor lábáig. Átcsap a Rima—Sajó völgyébe is. Ekkor alakul ki voltaképen az a hatalmas, medenceszerű süllyedés, illetve feltöltődés, amely helyi megszakításokkal egészen a középső miocénig tart: az Ösvepor ÉK—DNy-i irányban csapó részlete és az — id. Lóczy L. megállapította őspannon hegység között. Az utóbbi a Balatontól a Tiszáig terjedő, a Veporhoz hasonló, kristályos variszcida vonulat volt, mely azóta már jórészben lesüllyedt az Alföld mélyére. A kettőjük között 1000 m-nél jóval vastagabb, üledékes rétegsorozattal töltődik fel az intenzív sülyedésre valló, geoszinklinálisszerű ágazatocska. A felső oligocén nagy változatosságú facieseiből erős eusztatikus mozgásokra valló tengerrészekre, ill. területrészekre kell következtetni. A cattien tenger is nagyjából a régi rupélienkorinak 1 Az infraoligocén denudátió nyomai a dunántúli Középhegység ÉNy-i peíemein (Földr. Közi. 1927. LVII. p. 32-41.)