Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Szilágyi Gyula: Sajó Elemér emlékezete

Sajó Elemér emlékezete. 1875—1934. Irta: Szilágyi Gyula * Megilletődéssel teszek eleget a Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztály megtisztelő felkérésének, hogy Sajó Elemérről, a magyar mérnökök kimagasló alakjáról, a vízimérnöki kar büszkeségéről, aki a Szakosztálynak megalakulása óta rendes tagja, a két utolsó ciklusban választmányi tagja volt, s ennek céljait és törekvéseit a legmesszebbmenő megértéssel támogatta, a Szakosztály 1934. évi záróülésén megemlékezzem. A fájdalom és a Gondviselés iránti hála érzései hatják át lelkemet, amikor felidézem még mindnyájunk előtt élénk emlékezetét; a fájdalom érzése azért, hogy. Öt túlontúl korán elvesztettük, a Gondviselés iránti hála érzése azért, liogy Öt magunkénak mondhattuk, nagy céljaira való törekvésében munkatársai lehettünk, nemes és szeretetreméltó egyéniségéhez közel állhattunk. Meghatottságtól remegő kézzel megrázom az emlékezés rózsafáját, hogy a lehulló szirmok illatos özöne árassza el mindnyájunk előtt kedves emlékezetét s ennek illatával együtt szálljon fel kegyeletünk hódolata megdicsőült lelkéhez. Sajó Elemér emlékezete visszavezet minket Nagy-Magyarország boldog korszakába, amikor nemzetünk vérzivataros századok küzdelmei után a békés fejlődés áldásos évtizedeit élvezte, a kulturális alkotások hatalmas lendületében második honfoglalásunknak: vizeink megfékezésének és hasznosításának az egész művelt világ elismerését kiérdemlő derekas munkáját végezte, s a gazdasági és technikai fellendülés boldog mámorában megifjodott nemzetünk bőségesen szórta tettrevágyó fiai elé a munkaalkalmat. Ebben az időben lépett be az életbe az ifjú Sajó Elemér, mérnöki diplomával a tarsolyában, tudományos felkészültséggel agyában, nagyratörő lelkesedéssel szívében. Rövid áttekintésben pillantsunk végig munkás és eredményekben gazdag élete folyásán. * Előadta a Hidrológiai Szakosztály 1935. jan. 27-én tartott évzáró ülésén.