Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Kunszt János dr.: Az ásványvizek orvosi értékelése

Az ásványvizek orvosi értékelése 35 felszívódik, úgyhogy ilyen töménységben nem hashajtó, hanem vizelethajtó hatásúak, úgy hatnak, mint a salinikus vizelethajtó szerek. Isotoniás oldatokból a folyadék már nem szívódik fel a belekből, ezek tehát oldó folyadékjuk segélyével hígítják a béltartalmat, s könnyű székletétet okoznak. A hypertoniás oldatok már transsudatiót indítanak meg a bél lumene felé, úgyhogy erélyes hashajtók. Nem tartom helyesnek azt a definíciót, mely szerint csak az a gyógyvíz tekinthető glaubersósnak,- melyben a SCh és Cl ionok egyenértéksúlyainak összege fedi a Na ionok egyenértéksúlyát, glaubersón kívül tehát konyhasó és NaHCŰ3 lehet bennük, keserűsó azonban nem. Ez a meghatározás nem tárgyilagos, mert a glaubersónak kellemesebb ízén kívül semmi olyan különösebb előnye nincs a keserűsó felett, hogy csekélyebb mennyiségű keserűsó jelenléte megengedhetetlenné tenné a glaubersós víz elnevezést. A definíció egészen nyilvánvalóan a karlsbadi és a velük szomszédos vizek figyelembevételével, hogy úgy mondjam, azok védelmére készült, pedig ezek közül csak 1—2 forrás tekinthető a glaubersós vizek típusának, a többiek nem. A karlsbadi Mühlbrunn pl. glaubersótartalmú alkalikus, azaz alkalikus-salinikus víz, az elsteriek pedig salinikus-muriatikus vizek. Ez a szerencsés, mondhatni egyedülálló összetételük teszi őket világhírűvé, nem pedig az, hogy nincs bennük keserűsó. Hatásuk igen szerencsés sókeverékek hatása, úgyhogy egészen egyéni karlsbadi, franzensbadi, marienbadi, elsteri stb. hatásról beszélhetünk, melyet típusos glaubersós vízzel nem is vagyunk képesek kiváltani. Ezek az alkalikus-salinikus és salinikus-muriatikus vizek teszik szüségessé egy külön glaubersós vizcsoport felállítását, mert különben orvosi szempontból teljesen nyugodtan együtt volnának tárgyalhatók a keserüvizekkel. Jellemzésük ép ezért úgy végzendő, hogy azoknál, melyek nem típusos glaubersós vizek, kiemeljük, hogy átmenetet képeznek az alkalikus, vagy a konyhasós vizek felé. Alcsoportjaik a kéntartalmú és szénsavas glaubersós vizek, továbbá a glaubersós hévvizek. Csak ivókúrák céljaira használjuk őket. Hashajtó hatást csak az isotoniás és hypertoniás töménységűektől várhatunk, a hypotoniásak vizelethajtók. Tekintet nélkül töménységükre bizonyos gyomor- és bélhurutok, továbbá az epeutak hurutos megbetegedéseinek kezelésére használjuk őket. Különösen kiválóak erre a célra az alkalikus-salinikus és a salinikus-muriatikus vizek. 3*