Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Kunszt János dr.: Az ásványvizek orvosi értékelése

28 Dr. Kunszt János ti ki, belőle a szervezetbe vas nem képes felszívódni, vashatást tehát nem várhatunk tőle. A budai hévvizeket egyes elemzések az alkalikus-földes hévizek közé sorolják. Orvosi szempontból ez nem lehetséges, mert éppen ez a két csoport, tehát az alkalikus, és meszes vizek antagonisták, amint hogy jellemző ionjaik, a Na és a Ca is ellentétes hatásúak. A két ionnak egymáshoz való aránya feltétlenül eldönti, hogy orvosi szempontból melyik csoportba kell soroznunk. Lehetséges tehát az, hogy a kémiai alapon osztályozott ásványvíz orvosi szempontból más csoportba sorolandó, sőt lehetséges az is, hogy valamely viz kémiai szempontból ásványvíznek tekintendő, orvosi szempontból azonban nem, azaz az ásványvíz fogalma nem fedi mindig a gyógyvíz fogalmát. Ez teszi szükségessé egy orvosi szisztematika felállítását, mert amint az előbbi példákból látjuk, orvosok számára a kémiai szisztematika nem megfelelő. Nem minden ásványvízelemzéshez van csatolva balneológus orvosszakértő felvilágosítása, mely a gyakorló orvosnak orvosi nyelvre fordítaná le a kémikusnak nem szakértők előtt hieroglifáknak tetsző adatait. Már pedig a nembalneológus orvos az elemzés adataiból nem igen tudja kiolvasni azt, ami az ő szempontjából fontos, s az elemzéshez csatolt kémiai jellemzésből sem tud támpontot szerezni, sőt mint a példákból láttuk, esetleg meg is zavarhatja. Szükséges tehát, hogy az orvostudomány mai állásának alapján orvosi szisztematikát építsünk ki, illetve helyesebben, fektessük közös alapokra a kémiai és az orvosi rendszertant, s ezzel az ásványvizek, jobban mondva a gyógyvizek hovatartozását olykép állapítsuk meg, hogy ez ne csak a kémiai, hanem az orvosi kívánalmaknak is megfeleljen. A gyógyvizeknek rendszerbe való sorozása a balneográfia örök problémája, ami érthető is, ha tekintetbe vesszük az egyes gyógyvizek óriási individualitását, s a tudomány folytonos haladását. Ha a csoportosítás csak a kémiai elvek figyelembevételével épül fel, úgy alcsoportok felállításával még aránylag könnyen oldható meg, ha azonban az orvosi szempontokat is figyelembe kell vennie, úgy már lényegesen nehezebb a helyzet. Az orvosi szisztematika csak akkor jó, ha kémiai alapon épül fel, s erre a célra még ma is a legmegfelelőbb a büszkeségünket képező Than-íé\e beosztás, továbbá a németnyelvű országokban használatos Grünhut—Hintz-ié\e beosztás, mert mindkettőnek elvitázhatatlan előnye az, hogy jól áttekinthetők, s a szubjektív értékelés lehetőségét a minimumra csökkentik.