Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Dalmady Zoltán dr.: A balneológia és hidrológia kapcsolatáról

A balneológia és hidrolóiíia kapcsolatáról 15 gunk, mégis hátrányos, mert a víz gyakorlati fölhasználása nehézségekbe ütközik. A vizet vagy hűteni, vagy hígítani kell. Mind a két beavatkozás lényegében megváltoztatja. A mesterséges hűtés a legtöbb esetben különleges berendezéseket is kíván, sőt költséges is. A fürdőüzemi technika szempontjából a legjobban használhatók a 44—46° C hőmérsékletű vizek. A meleg víznek fűtés céljaira való felhasználása természetesen egészen más szempont, mely bár nagy fürdőgazdasági jelentőségű, de bennünket itt nem érdekel. A hőmérsékleten kívül a víz fizikai tulajdonságai közül a fajsúly, a fagyáspontcsökkenés, illetőleg a belőle számított ozmózisnyomás és az elektromos vezetőképesség bír jelentőséggel. Mind a három érték igen alkalmas arra, hogy ismételt meghatározásukkal a víz természetének esetleges változásairól rövid úton tudomást szerezzünk. Ez értékek bármelyikének megváltozása kétségtelen jele annak, hogy a víz összetételében, természetében, s így orvosi hatásosságában is változás állott be. A magas molaris töménység már magában is lényeges jellemvonása a víznek, s orvosi használhatóságát befolyásolja. (Hyperfoniás vizek.) Itt említhetjük meg a hidrogénion-koncentráció megállapításának fontosságát is, mely egyrészt ugyancsak megbízható és könnyen kezelhető eszköze a víz állandósága ellenőrzésének, másrészt nagyjelentőségű a vizek gyakorlati osztályozásában is. (pH < 7 = savanyúvíz, pH 8 = alkalikus, lúgos víz.) A fizikai tulajdonságok során szokás közölni a radioaktivitásra vonatkozó adatokat is, mert bár ez kémiai tulajdonság, de meghatározása fizikai méréssel történik. A vizek radioaktivitásának ismerete a balneológia szempontjából igen fontos. A számottevő radioaktivitás nemcsak biztos jele annak, hogy a víz különleges származású és a természetes ásványvizek kritériumainak megfelel, hanem jele annak is, hogy a víznek bizonyos élettani hatásaira számíthatunk. Bebizonyítottnak tekinthető, hogy a radioaktív vizekkel végzett ivókúrák, vagy a felszabadított emanációval végzett inhalációs kúrák a szervezet és különösen a beteg szervezet számos működését tudják jellegzetesen befolyásolni. A balneológiai megfigyelés azonban azt tanítja, hogy a radioaktivitás nagysága nem mozog párhuzamosan a vizek tapasztalatilag megállapított gyógyító hatásával. Ismerünk egyrészt nem feltűnően nagy radioaktivitású, vegyi összetételükben közömbösnek mondható vizeket, amelyek használatával a legjobb gyógyítási eredményeket sikerült