Hidrológiai Közlöny 1933 (13. évfolyam)

Vitális Sándor dr.: Sikondafürdő és környékének hidrogeológiai viszonyai

Sikondafiirdő és környékének hidrogeológiai viszonyai 31 Alsómediterrán. 253.10—.257.50 m-ig világosszürke, csillámos agyagmárga. 257.50—257.90 m-ig szürke, csillámos, kemény homokkő. 257.90—276.79 m-ig világosszürke, csillámos agyagmárga. 276.79—277.50 m-ig szürke, csillámos homokkő. 277.50—280.40 m-ig világosszürke, csillámos agyagmárga. 280.40—291.00 m-ig szürke, csillámos, homokos márga. 291.00—292.10 m-ig szürke, durvaszemű, laza homokkő. 292.10—317.20 m-ig szürke, csillámos agyagmárga (palás). 317.20—326.30 m-ig szürke, csillámos homokkő. 326.30—332.67 m-ig zöldesszürke, csillámos agyagmárga (palás harnnsző" erekkel). 33?f?—3?5 Wi >n-ig szürke, csillámos, laza homokkő. 335.50—340.00 m-ig szürke, csillámos agyagmárga. 340.00—340.27 m-ig szürke, csillámos homokkő. 340.27—375.20 m-ig barnásszürke, csillámos agyagmárga. 375.20—400.0 m-ig barna, palás agyagmárga. Középsőtriasz. 400.00—410.00 m-ig szürke dolomit (400 m-ben percenkint 120 liter felszökő melegvízzel, mely 410 m-ben percenkint 300 literre növekedett). Sikondától északra Szopok (Mecsekfalu) felé a slir zárórétege a tortomkorú Corbula-Turritellás agyagos homok bújik ki. Még északabbra a torton bryozoás-lithothamniumos üledékei, s erre a szarmata- és pontusi korú rétegek települnek. A felszínt legnagyobbrészt pleisztocén-lösz és folyami hordalék, a patakok medreit pedig holocén-hordalék, illetve termőföld borítja. Hegyszerkezet. A már említett nagy neogén süllyedés, mely egy közel nyugatkeleti irányú hosszanti szegélytörés mentén a pécs—mórágyi gránitvonulatot levetette, előidézte a mezozoós hegység északról dél felé való vándorlását, — pikkelyszerű redők alakjában. A pikkelyszerű torlódást legjobban a középsőtriasz kagylós mészkövén figyelhetjük meg, mely a Bükkösd—Pécs közötti perm-magvú brachiantiklinálisra észak felől 3—4-szeres pikkelyszerű redőben torlódik, hosszanti és haránttörések által feldarabolva. A másik nagyobb hosszanti, szintén közel nyugat-keleti irányú szegélytörés északon a középsőtriasz és alsómediterránkorú rétegek érintkezési határán vonul. Ez az északi hosszanti szegély-törés veti le a mélybe a sikonda—németszéki középsőtriaszkorú kagylós mészkövét, melynek törésekkel szétdarabolt pikkelyszerű szerkezete valószínűleg a mélységben is folytatódik. Ennek az északi főhosszanti szegélytörésnek a korát az alsómediterrán elé kell helyeznünk, mely éppen lehetővé