Hidrológiai Közlöny 1933 (13. évfolyam)

Társulati ügyek

134 Társulati ügyek Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Szakosztály dolgos tagjai a testvéregyesületekben is tevékeny munkát fejtettek ki és hozzájárultak ahhoz, hogy a rokon-intézmények mult évi működése is változatosabb és terménydúsabb legyen. A rokonegyesületek sorában első helyen kell említenem a Magyar Mérnökés Építész-Egyletet, melynek vízépítési szakosztálya társelnökünk: Rohringer Sándor műegyetemi tanár vezetése alatt programmdús esztendőt hagyott maga mögött. Az 1933. év folyamán elhangzott 12 előadás legnagyobb része természetesen tisztán műszaki vonatkozású, de a hidrológust is közelről érdekelték: Rohringer professzor márciusvégi előadása a műegyetem vízépítési tanszékének hidrotechnikai laboratóriumáról, dr. Uajósy Ferenc előadása hazánk csapadékeloszlásáról az 190.1—30. évi adatok alapján, Bikfalvy Bélának „Az Alföld vízgazdasági mérlege", valamint Szilágyi Gyulának „Az öntözés néhány talajtani vonatkozású kérdése" címen tartott előadásai. Kétségtelenül kimagasló esemény volt a Mérnökegylet életében a március hóban rendezett „Országrendezési ankét" és a novemberi Nemzeti Munkahét keretében tartott mérnökkongresszus, melyek feltétlenül hozzájárultak a tudományos munka szélesebb körben való értékelésének előmozdításához. Ennek az alkalmával hangzott el Lászlóffy Woldemár előadása, melyben a magyar vízimérnöki kar problémáival foglalkozott. Rohringer professzor úr nemcsak a Mérnökegyletben végzett értékes irányító munkát, hanem a szűkebbkörü hidrológiai kutatás terén is folytatta úttörő tevékenységét. Pár héttel ezelőtt 3 hetes törökországi tanulmányutat tett, melynek alkalmával a Menderes-folyó vízrendszerének szabályozásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A Széchenyi Tudományos Társaság anyagi segítségével a Duna-Tisza-köz talajvizeinek megfigyelésére létesített csökúthálózatot a mult esztendőben is tovább fejlesztette. Ennek jelentőségét nem kell külön hangsúlyoznom, mert a professzor úr ezeknek a kutatásoknak első eredményeiről éppen az elmúlt tavasszal számolt be szakosztályunkban. Ezzel kapcsolatban a M. kir. Vízrajzi Intézet működésére kell rátérnem, mert az ősz folyamán ez is bekapcsolódott a rendszeres talajvízszínmegfigyelésekbe és a M. kir. Földtani Intézet közreműködésével Nagykúnság vidékén 25 csőkutat helyezett el. A folyó évben a hálózat sűrítése folytatódni fog. A másik fontos esemény az országos csapadékmérő hálózatnak 100 új állomással való fejlesztése, amit a Vízrajzi Intézet kezdeményezésére és anyagi támogatásával a Meteorológiai Intézet végez. Ennek a hálózatfejlesztésnek során mód nyílik majd arra is, hogy az Intézet egyes kisebb zárt vízgyűjtőterületeken rendszeres lefolyási- ill. vízháztartási tanulmányokat indítson meg. Az erózió és medervándorlás kérdésével foglalkozó tagjainkat a Tiszameder új 1 : 25.000 méretarányú térképének kiadása és a Paks alatti, erősen mozgó Dunaszakasz újfelvétele örvendeztette meg. Kiadta az Intézet 1932. évi Évkönyvét is, melynek függeléke idén a Velencei tó mélységi térképe volt. A Vízrajzi Intézet helyett tulajdonképpen a földmívelésügyi minisztérium vízügyi műszaki szolgálatáról kellett volna beszélnem, mert az említett intézet működése csak részlete annak a nagyvonalú és minden krízis ellenére felfelé ívelő munkának, amelyet Sajó Elemér miniszteri tanácsos úr vezetésével a vízimérnöki kar végzett. A minisztérium vízügyi csoportjának műszaki és közgazdasági természetű tevékenységéről itt nem emlékezhetem meg, csupán kiadványait említem, amelyek a hidrológus munkásságának is komoly segítőeszközei. A mindjobban izmosodó Vízügyi Közlemények, — melynek különösen számos talajmechanikai és talajfizikai cikkét kell itt említenem, — és a kitűnő Vízügyi Lapszemle mellett ismét két hatalmas kötet hagyta el a minisztérium kiadásában a sajtót. A egyik „Újabb tanulmányok az öntözésről" címmel Sajó Elemér és Trümmer Árpád szerkesztésében 540 oldalon adja a legkitűnőbb tanulmányokat, a másikban Kenessey Béla „Vízgazdálkodás a mezőgazdasági termelésben" cím alatt egy kiváló kultúrtechnikus munkás életének összes tapasztalatát tárja tudományos feldolgozásban az olvasó elé. Mindkét munka megjelenése valóságos esemény volt azok részére, akik a vízzel bármily vonatkozásban tudományosan foglalkoznak,