Hidrológiai Közlöny 1933 (13. évfolyam)

Társulati ügyek

Társulati ügyek 129 Ez azonban nincs ellentmondásban azzal, hogy a szilárd földkéreg mélyebb, •sőt az izzónfolyó mag felsőbb rétegeiben ma ne lehessen víz. Hiszen már az első szilárd kérget is sűrűn kellett, hogy áztassa az eső és az azóta képződött rétegek is, eltekintve a sivatagos vidéken képződöttektől, vízzel áztatva, vízzel telítve kerülnek a később képződött rétegek alá. Már most a földrétegek mozgása, azok gyűrődése következtében, magasabban fekvő rétegek kerülnek a mélybe és mélyebben fekvők magasabbra és így a víztartalmú közetek érintkezésbe kerülnek a még izzónfolyós maggal s részben megolvadva a mag felsőbb rétegeit is víztartalmúvá teszik. Igaz ugyan, hogy a mállott közetek szemcséi közé zárt víz legnagyobb része a mélyebb rétegekbe kerülve az ott uralkodó magas nyomás és a szemcsék összecementezödése következtében már akkor kell, hogy kisajtolódjék, amikor e kőzetek még messze vannak attól, hogy az olvadó rétegekkel érintkezzenek, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a mélyebb rétegekben volt, összecementezett, de nagyobb hőhatásnak még ki nem tett kőzetek is csak alig nedvesek. De e kőzetek még mindig tartalmaznak kötött vizet és kötött széndioxidot. E kötött víznek, széndioxidnak és egyéb alkotórészeknek, melyek csak a kőzetek megolvadásakor szabadulnak fel, a mennyisége, mint azt kísérletek és számítások mutatják, bőségesen elegendő arra, hogy a nagy mélységben uralkodó magas nyomáson és hőmérsékleten, különleges hatásokat fejtsen ki. Afölött, hogy a mélységbeli kőzetek egyrészének képződésénél a víznek szerepe van és hogy a vulkánok működése közben nagymennyiségű vízgőz szabadul fel, hogy tehát a megolvadt kőzetekben víz lehet, illetve, hogy van, fölösleges vitatkozni, csak egy kérdésre akarom a mostani alkalommal a figyelmet felhívni, amelyre úgy látom nemigen fektetnek elég súlyt, arra t. i„ hogy milyen alakban vannak vagy lehetnek a víz, a széndioxid és az egyéb, a közönséges körülmények között gázalakú testek, a magas hőmérsékletű és nagy nyomás alatt álló kőzetekben. Hogy ezt szemléltethetőbben tehessem, egy közismert fizikai kísérletre hívom fel a mélyen tisztelt hallgatóim figyelmét. Emlékezzünk vissza a jelenségre. melyet egyetemi hallgató korunkban egy vízzel telt hengerbe állított alulfelül beforrasztott és folyékony szénsavval félig telt üvegcsőben láttunk. A hengerben alul volt a folyékony szénsav, fölötte szénsavgáz foglalt helyet és a kettőt élesen elhatárolta a homorú, erősen tükröző határfelület. Amikor a csövet körülfogó vizet melegíteni kezdték, eleinte lényegesebb változást nem figyelhettünk meg, de amint a vízbe helyezett hőmérő a 31°-ot túllépte, eltűnt a csőben levő két szénsavréteg közti határfelület, egy pillanatig annak helyén egy gőzgomolyag volt látható, de ez hamar eltűnt s a cső tartalma teljesen egyformává lett. És fordítva, amikor a henger alól a lámpát elvették, és a hőmérő fonala ismét 31° alá süllyedt, úgyszólván másodpercek alatt ismét megjelent a folyadék és gáz, valamint az azokat élesen elválasztó határréteg. E jelenség magyarázata ugyebár az, hogy a folyadék a hőmérséklet emelkedésével kiterjeszkedik, tehát sűrűsége csökken; a fölötte levő bezárt gáznak ellenben, miután nem terjeszkedhetik, a nyomása, tehát a sűrűsége nőni fog: be fog következni tehát az a helyzet, amikor a folyadéknak és a gőznek a sűrűsége egyenlő; ilyenkor megszűnik a folyadék és a gőz közti különbség. Ezt a helyzetet, mint tudjuk a kritikus helyzetnek, az ilyenkor uralkodó hőmérsékletet Hidrológiai Kiizliiny XIII. 9