Hidrológiai Közlöny 1933 (13. évfolyam)

Rohringer Sándor: Talajvízszínmegfigyelések a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat területén

Talajvfzszfn megfigyelések 11 sávról, míg a többi területre hullott víz raktározódott a talajban, kiszámítható, hogy a kötött területekről átlag csak 0.022 l/sec/ha folyt le, ami 4.6 mm vízoszlop magasságnak felel meg, tehát a lehullott csapadék V*—Vs része. A maximum 0.06 l/sec/ha, ami még szintén szokatlanul csekély vízmennyiség. Ezt a csekély lefolyású hányadot tehát részben a talajban való tározódás és részben a felszíni lefolyás elhúzódása vagy teljes elmaradása, a késleltetés idézi elő. A felszíni lefolyást befolyásolja a talaj érdessége, mert ameddig az esés nélküli, vagy igen csekély esésű érdes talajon nem gyűlik meg annyi víz, hogy ott a vízcseppek kellő magasságban raktározódjanak, vagyis esés álljon elő, addig a felszíni lefolyás igen lassan, szivárogva megy végbe. A talajban való raktározódás elhúzza a lefolyást, vagy egészen hatástalan is lehet. Az árhullámnak 21 napra való elhúzódása azt jelenti, hogy a felszín érdessége miatt a lefolyó víz igen lassan húzódott a csatorna felé, a kutak fokozatos vízszínemelkedése, ami 21 nap alatt alig 30 cm volt, igazolja az altalajból való lassú táplálást is. Mindenesetre tény, hogy egyetlen zápor, amilyen nyáron elég sűrűn fordulhat elő, nem okoz nagy árhullámot, csak viszont a hosszú időn át már előző esők által átáztatott talajra hulló zápor okozhat nagy, sőt esetleg veszedelmes árhullámot, így veszedelmessé válhatik a helyzet akkor, ha sorozatos nyári záporok hatásaként a talajvíz fokozatosan emelkedik és az őszi és téli csapadék magas talajvízre jön, amikor már kisebb téli csapadék is nagy árvizet okozhat. A most vázolt körülményekből kiviláglik, hogy a vizsgált területen a talajvíz túlnyomó része nem annyira a lecsapolt területre esett csapadékból, mint inkább a lecsapolt területen kívül a vízgyűjtőn lehullott és a fedőréteg alá szivárgó külvizekből ered, amely érdekes megállapításból az is következik, hogy ha a felszínre hullott és ott azelőtt nagykiterjedésű mocsarakat képezett vizet lecsapolták, ennek a talajvízállásra káros hatása nem lehetett, mert azzal nem is volt összeköttetésben. Sőt mondhatni, hogy a lecsapoló árkok méretezésénél figyelmen kívül lévén hagyva a talajvíznek az előbbiekben leírt messziről származó volta, a lecsapoló csatornák — amennyiben nem egész sekélyek — talajszín alatti külvizeket is elvezetnek, ami csak úgy lett volna elkerülhető, ha egészen sekély méretek mellett a lecsapoló árkok a felső kötött réteget nem törik át, vagyis kizárólag csapadékvizek elvezetésére szorítkoznak, ennélfogva a lecsapoló csatornáknak vagy burkolattal ellátottaknak, vagypedig igen széleseknek és laposaknak kellett volna lenniök,