Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Schréter Zoltán dr.: Az egri vízvezeték hévvízű ártézi kútja

68 Dr. Schr

öter Zoltán Az egri hévforrások több vetődés kereszteződésén fakadnak fel.

4 A forrásoktól kelet felé a középső oligocén kiscelli agyag, felső eocén nummulinás mészkő, ez alatt az alsó-középső eocén kontinentális agyagkavics-konglomerátum rétegösszlete s ezek alatt a Bükk hegység triász mészköve vagy palaeozói kvarcitpalája várható, míg nyugat felé a kb. észak-déli vetődésen túl a középsp-miocén riolittufa terül el, részben elfedve az Eger folyó völgyében fekvő kavicslerakódással. A riolittufa és az alsó-középső eocén (?) kontinentális agyag határán húzódhatik a fúrásban a vetődés, de miután a vetődés két oldalán vízhatlan rétegek vannak, innét hévvíz nem emelkedhetett fel. Mélyebbre hatolva a permeabilis konglomerátból és a repedezett-hasadozott kvarcitpalából és szarukőből a nyomás alatt lévő hévvíz a felszínre szökkent. A víz mennyisége. 1926 januárius 28-án reggel 4 óra 30 perckor a víz a térszín alatt 1 m mélyen állott, majd később lassan emelkedni kezdett. Az 50 cm átmérőjű fúrólyuk kitisztítása után kb. 6 órakor + 0.55 m-re emelkedett, majd 7 órakor az artézi hévvíz nagy erővel és nagy tömegben feltört. A fúrás mélysége ekkor 49 m volt. Közelítő mérés szerint a felszökő víz kb. 5 m-ben a térszín fölött 24 órán át kb. 18,000 m

3, 32.5 C

n hőfokú vizet szolgáltatott. Január 29-én és 30-án a felnyomuló vízmennyiség még állítólag gyarapodott. Megemlítendő, hogy a fúrásban először a fúrásvezetőség szerint 36.50 m mélységben jelentkezett víz; a 39.20 m-t elérve, kb 30—40 cm-t emelkedett a térszín alatt, majd megint leszállt. A 49 m-nél azután 1 m mélyen állott a víz a külszín alatt. A fúrásvezetőség szerint a fúrólyuk tisztítása közben január 27-én délután fél 2 órakor, majd estefelé, a fúrásnál foglalatoskodó munkások a mélyből felhatoló morajt hallottak. A moraj még 28-án is ismétlődött és pedig utoljára állítólag délelőtt 11 órakor. A fúrásból feltörő víz először zavaros, sárgás-vörhenyes színű volt; ilyen színű iszapot elég bőven hozott fel. Ugyanilyen iszapot az egri hévforráscsoport egyes forrásai a földrengések alkalmával ismételten hoztak fel.

5 Majd január 28-án délután a víz kissé tisztult s a nagy nyomás alatt álló víz fehér szarukő darabkákat és pirit kristályokat és kristálycsomókat hordott fel. Mivel a fúrásból nyert víz állandóan kissé zavarosnak mutatkozott, másrészt Ringelhann műszaki főtanácsos úr közlése szerint a hordalék megszüntetése végett, nagyobb mélységre, szilárdabb kőzetbe volt ajánlatos a cső végét elhelyezni. Az elemi erővel fel5) L. Schréter Z.: Az 1925. jan. 31.-i egri földrengés. Földtani Közlöny, LV. k. 18. old. 1925. 4) A földtani és szerkezeti viszonyokat lásd részletesen Schréter Z.: Az egri langyosvizü források c. művében, ahol az irodalmi adatok is fel vannak sorolva.