Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Schreier Ferenc dr.: Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagy Kevély hagycsoportjának hidrológiai viszonyaihoz

Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagykevély hegycsoportjának hidrológiai viszonyaihoz. Irta: Schreier Ferenc. A következőkben „A Buda-Pilisi hegység Nagykevély hegycsoportjának földtani leirása, különös tekintettel annak gazdasági jelentőségére." c. dolgozatom hidrológiai viszonyokra vonatkozó fejezetét bátorkodom bemutatni. A Nagykevély hegycsoportot keletről a Szentendrei Dunaág, nyugatról a csobánkai törésvonal, délről a Solymári völgy, északról pedig a pomázi Dera-patak völgye határolja. A terület földtani felépítésében a felső-triász képződményekre települt eocén és oligocén képződmények vesznek részt, amelyeket azonban nagyrészt eltakar szemünk elől a negyedkori kavics, homok, lösz és különböző mállási produktumok. Vízrekesztőként elsősorban a kiscelli agyag szerepel, egyes helyeken a bryozoás márga és budai márga is. Ezeket a rétegeket sakktáblaszerűen szétszabdalják és különböző szintekre vetik el a több periódusban feléledő hosszanti- és haránt-vetők. A Nagykevély környékén az évi csapadék mennyisége 580—620 mm között ingadozik, az évi eltérés 15%, de annál több is lehet. Az évi középhőmérséklet 7.4—11.0°C között változik. Ezek az adatok — tekintetbe véve a litológiai körülményeket is — arra utalnak, hogy a felszínen lefolyó vizek szerepe jelentéktelen és csak aszókat táplálnak. Ezek között jelentősebbek a pilisborosjenői és a budakalászi patak, míg a többi csak jelentéktelen vízmosás az 5—10 m mély löszárkokban, vagy a szétporló fődolomitban. Csupán a területet északról és délről határoló patakoknak van többé-kevésbbé állandó vízmennyisége. A vízfolyások között húzható vízválasztó vonalakkal a hegycsoportot hét kisebb medencére tagolhatjuk: 1. az Oszoly-Csúcshegy nyugati lábánál kezdődő csobánkai medence, 2. a Dera-patak mentén felhúzódó pomázi medence, 3. Budakalásztól nyugatra a Majdán és a Kevély közötti budakalászi medence, 4. a Duna alluviumára lejtő békás-