Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Mazalán Pál: Budapest Székesfőváros legújabb ásványvízfúrásainak műszaki leírása

142 Mazalán Pál behelyezésével a fúrt lyuk szelvényváltozása folytán a vízhozam is csökkent volna, ennek elkerülése érdekében a fúrt lyukat 60 mm-ről 90 mm átmérőjűre bővítették le, melybe a 75/67 mm átmérőjű óncső tömítőszerelvényeivel együtt építtetett be. Az öncsővel bélelt fúrt lyukból a víz egy üvegbúrával letakart tölcsérre ömlik látványos vízfüggöny alakjában, onnan pedig a levegővel való érintkezés nélkül kerül a fürdőhöz. Kis része a felszálló víznek három ónozott csapon át jut a fogyasztás helyére. A II. sz. fúrás, melynek szelvényét és hőmérsékletviszonyait a 2. sz. rajz mutatja, a Rudas-fürdő bejárata előtt telepíttetett a Duna 0 pontja fölött 8.30 m térszínen. A fúrás 1932 február 17-én vette kezdetét és február 27-én nyert befejezést 43.5 m végső mélységben. 8.70 m vastag agyag és homokkal váltakozó fedőréteg után 41.5 m mélységig budai márgában haladt a fúrás. Innen a fúrt lyuk végső mélységéig dolomithomok táratott fel, mely alatt a szálban álló dolomit települt. A felső rétegek vizének (talajvíz) nyugalmi tükre 6.30 m a térszín alatt. E vizek elzárására szolgál a 159/145, valamint all m mély saruállású 89/79 mm átmérőjű csőrakat. Az első, a föld felszíne fölé emelkedő vízfakadás 31.00 m mélységben volt észlelhető, amikor a 0.30 m magas térszínen kiömlő víz mennyisége percenkint 9 1 volt. A dolomit mélyfúrásakor a vízhozam hirtelen tetemesen megnövekedett A mélység felé a hőmérséklet is csaknem lineáris emelkedést mutat, mely a végső mélységben 46.2° C volt. A felszálló víz nyugalmi nívója 10.2 m a Duna 0 pontja fölött. A II. sz. kút bélelésére eleinte egy 55/48 mm átmérőjű acélcsőrakat szolgált a vízfakadási szelvények fölött elhelyezett tömítőszerkezetekkel. Miután a víz elemzési adatai e kút vizét is kiválóan alkalmassá tették gyógyvízként való különleges felhasználásra, a kút a felső vízzáró csöveken belül, a behelyezve volt acélcső eltávolítása után, 6 m hosszban kibővíttetett és 56/50 mm átmérőjű öncsővel béleltetett ki a fúrt lyuk egész hosszában. Az I. kútnál használt rendszerű tömítőszerkezet, zsámoly és szűrő itt is úgy lett beépítve, hogy a felszálló víz az óncsőbe kényszeríttessék és a környező rétegeket ne infiltrálhassa. E kút vize viszonylag magas rádiumsótartalmánál fogva egy bronzvázas üvegházzal védett, tetszetősen kiképzett természetes sugárfakadása után a kádfürdőkhöz kerül. Egy ivócsap fog szolgálni a kútnál levő elosztóhely ellátására. A III. sz. kút a Döbrentei-tér parkjában, a Duna 0 pontja fölött 8.20 m magas térszínen van telepítve. Mint a 3. sz. rajz mutatja, a budai márga a 10.50 m-ig tartó fedő agyagoktól kezdve egészen 100.80 m mélységig terjed. Innen 132.00 m mélységig dolomitpor, az alatt pedig 151.50 m végső mélységig szálban álló dolomit települt. A fúrás folyamán 65.00 m mélységtől kezdődően jelentkezett felszálló víz, mely azonban csupán 85 m mélység elérése után emelkedett