Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Vigh Gyula dr.: Adatok a Rudasfürdő mellett mélyfúrással fakasztott három hévforrásnak a Szent Imre-gyógyfürdő forrásaival való összefüggésének kérdéséhez

130 Dr. Vigh Gyula A Szent Imre gyógyfürdő igazgatósága arra való hivatkozással ellenezte ezen új fúrásoknak a Rudasfürdővel közös belső védőterületén való engedélyezését, mert szerinte az elméletileg feltételezett közös hévvíztartónak ez az új megcsapolása az ő két forrásának vízmennyiségét károsan fogja befolyásolni, a források vize az új megcsapolás következtében — véleménye szerint — nagy mértékben megapad. Ezt a nézetét a régi idők felfogására alapította, amelyet a Szent Imre-fürdő forrásainak védőterületi javaslatában néhai Schaíarzik Ferenc fektetett le annak idején 1898 márciusában, de amely felfogását az újabb megfigyelések alapján már maga Schaíarzik is revideálta, amidőn a következőket írta: „Általában ma az a jogos törekvés, hogy még a pesti oldalon is néhány ártézi fúrással meleg vizet termeljünk, mivel ezt nagy kiterjedésű hévvizrezervoárunk okvetlenül még elbírja. . . . Attól nem kell tartanunk, hogy — kellő távolságot betartva - szomszédos források, vagy ártézi kutak életerejét meg fogjuk bénítani, de ha ki is volna valami hidrosztatikai összefüggés a kettő között mutatható, úgy azt a mélyfúrási technika mai fejlettsége mellett könnyű lesz kiegyenlíteni. . . Ma e tekintetben bátrabban is járhatunk el, különösen, amióta tudjuk, hogy az ártézi fúrásokban felemelkedő meleg vizet legtöbbször nem egyedül a hidrosztatikai nyomás, hanem jórészt a felszálló vízoszlop hőokozta expanziója és gáztartalma — végeredményben tehát — kisebb fajsúlya juttatja kifolyásra. . . . . . . Látni való tehát az elmondottakból is, hogy a vízjogi törvényünk a budapesti hőforrásokat túlszigorúan ítéli meg, amivel a régi források célszerűbb foglalását megbénítja, másrészt pedig újabb forrásoknak a feltárását lehetetlenné teszi." (Schaíarzik F.: A budapesti termális ásványkincs gazdaságosabb kihasználásáról. Hidr. Közi. VII—VIII. 1927—1928. p. 15—16.) Ide iktattam Schafarzik Ferencnek fönnebbi sorait annak bemutatására, hogy az évek során szaporodó vizsgálati tények hatására maga Schafarzik is megmásította eredeti szigorú felfogását és arra az egyedül helyes álláspontra helyezkedett, mely bizonyos megszorítások, kikötések és megfelelő ellenőrzés mellett lehetővé kívánja tenni a gazdasági életre kedvező befolyást gyakorló új gyógyforrások és vele új gyógyfürdők keletkezését s hogy az akkor még kis számban levő megfigyelési tényeken kívül jórészben a meglevő természeti kincs ösztönös féltése eredményezték a forrásokat védő, a végeredményben azonban azok okszerű kezelését, fejlesztését is gátló, szigorú intézkedéseket. Hogy a Szent Imre-fürdő igazgatósága állítását — a fúrással megnyitott új forrásoknak a Szent Imre-fürdő két forrására gyakorolt káros hatását bebizonyítsa, a fúrások megindításával egyidőben — különösen pedig az egyes fúrások tartama alatt — igen sűrűn mérte a két forrás