Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Weszelszky Gyula dr.: A budapesti Rudasfürdő körül fekedó hévforrások rádioaktivitásáról

A budapesti Rudasfürdő körül fakadó hévforrások rádióaktivitásáról '2Í rádium van. E körülmények megismerése késztetett, hogy vizsgálatainkat a forrásokban található dolomitlisztre is kiterjesszük. Már 1910-ben kimutattam, hogy a budapesti hévvizek közül a Gellérthegy körül fakadó források vizének legnagyobb a rádiumemanációtartalma. E jelenséget azzal magyaráztam, hogy itt a víz, legnagyobbrészt közvetlenül, kisrészben vékony márgatakaró alatt, dolomitból fakad. A dolomit barlangképzésre alkalmas kőzet lévén, abban a víz kisebbnagyobb barlangszerű kiöblösödéseket vájhat. Miután a víznek oldóképessége a nagy mélységekben uralkodó hőmérsékleten és nyomáson nagyobb, mint a magasabb szintekben, a rosszul oldódó rádiumvegyületek egyrésze már a víz földalatti útja közben kiválik és a barlangszerű kiöblösödésekben, ahol a víz sebessége kisebb lesz, összegyűlik. A mostani források vize e rádiumban dúsabb finom iszapon keresztülszivárogva, az itt felhalmozott rádium termelte rádiumemanációt hozza magával. Miként az Árpád, Mátyáskirály, Beatrix és a Törökforrás foglalásakor tapasztaltam, a források vize nem tátongó hasadékokból tör elő. E hasadékok finom dolomitliszttel vannak kitöltve. De nemcsak a hasadékokban találunk dolomitlisztet, hanem az eredeti hasadéktól sokszor több méternyi távolságra is erősen mállott a dolomit. Maga a hasadék egészen finom, vízzel átitatott dolomitliszttel van kitöltve. A hasadéktól távolodva mindinkább durvábbszemű és tömörebb lesz a kőzet. Az Árpádforrás ivócsarnokának egész betonpadlózata ilyen melegvíztől átáztatott dolomiton fekszik. A kőzet a forrástól távolabb már annyira szilárd, hogy csákánnyal bontották azt, de amint a forrás szintjével egy magasságba kerültek, a csákányütések nyoma vízzel telt meg és csak úgy sikerült száraz padozatot készíteni, hogy a betonozás előtt kis csatornákat véstek a betonozandó felületbe, ebbe csöveket fektetve az egészet kátránypapirral borították és erre fektették a betont. Csak a beton megszilárdulása után lehetett a csővégek elzárásával száraz padlót nyerni. Az igazgatóság udvarán lévő névtelen forrásnak tulajdonképen csak az aknája van az udvarban. E körülbelül két méter mély aknából közel vízszintes üreg nyúlik az udvar mögött magasabban haladó úttest alá. Itt tör elő a forrás, amely, az üreg mállott dolomitlisztből álló falát alámosva, omlasztja. Az így keletkezett dolomitlisztet hozzá vitt az aknába és a forráscsatornába. Mostani vizsgálataink alkalmából az aknafenéket, körülbelül 0.5 méter vastagságban, ilyen dolomitliszttel borítva találtuk. E dolomitlisztből vett minta rádiumtartalmát vizsgáltuk. A dolomitlisztben talált, föntebb megadott rádiummennyiség akkora, hogyha a vízjáratok a mélység felé is csak ilyen rádiumtartalmú dolomitliszttel vannak kitöltve, úgy az abban lévő rádium mennyisége elegendő arra, hogy a vele érintkező víznek az abban talált rádiumemanáció-