Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Pávai Vajna Ferenc dr.: Új gyógyforrások Budán

t)j gyógyforrások Budán lül lül Bár a végső béléscsőátmérő a III. számú kútnál kisebb, mint az I.-nél, a III. számú vízmennyisége nagyobb (95 p/l.), mint az I. számúé (49.3 p/l.) s az azonos dolomithomok és fedü budai márga és kereken ötszörös mélység ellenére, mégsem íorrób a III. számú, mint az I. számú kút fenékhőmérséklete, ami azzal magyarázható, hogy már a dolomitban van olyan, a termális, illetve tektonikai viszonyoktól függő lehűlése a víznek, amely már sokkal nagyobb mélységben hűti le a mélységből feltörő termális vizet, mint az I. és II. számú kutaknál láttuk. Ezekkel az okokkal azonban érdemben csak további fúrási adatok birtokában foglalkozhatunk. Itt megint utalok arra, hogy a Margit-szigeten, bár ennek felső végén 118.5 m mélységből az ismeretes hőforrást sikerült Zsigmondy Vilmosnak felfakasztania, délfelé, közelebb a Császár- és Lukácsfürdő természetes hőforrásaihoz 220 méteres fúrás sem vezetett hasonló eredményre, mert ott a szerkezeti viszonyok lényegesen mások, tehát máris vannak nyomós bizonyítékaink arra, hogy még a budai hőforrások közelében sem mindegy, hogy hol fúrunk újabb források után, vagy legalább is lényegesen különbözők az elért eredmények. Ez a konklúzió is annak bizonyítéka, hogy a budai fürdők hőforrásai nem azonosak még egymás közelében sem s így lényegükben nem is befolyásolják egymást, legalább az eddig gondolt arányokban nem. Lássuk az erre vonatkozó további bizonyítékokat. A hőfokuk különböző; amíg a Rudas-fürdő eddigi hőforrásainak hőfoka 40—43° C volt, — tehát tényleg különböző —, addig az I. számú fúrás 45° C állandó fenékhőmérsékletet ért el 30.00 m mélyen, a II. sz. kútban 43.40 m-ben azonban már 46.2° C volt a hőmérséklet, a nélkül, hogy a dolomitba lényegesenbelefúrtunk volna, pedig az I.-es kútnál 13 m dolomitban való előrehaladás alatt kereken 37° C-ról 45° C-ra hágott fel a hőmérséklet, tehát mintegy 7—8° C-sal lehetne azt a dolomitban felemelni. Erre a tanulságra támaszkodva, a II. számú kútban a dolomitban mélyebbre fúrva szintén számíthatunk még hőmérsékletemelkedésre, különösen a lényegesen nagyobb vízbőségre való tekintettel. Ha itt a II. sz. kútban a maximális hőfokemelkedés a dolomitban ugyanúgy, mint az 1. számúban csak 8° C lenne, akkor — mert 40.30 m-ben, 1.20 m-rel a dolomit felső határa felett, 43.5° C hőség volt, vagyis a dolomit felső határán 44.5° C-t tételezhetünk fel; a dolomitban itt 52° C körüli hőséget érhettünk volna el, amely közel van ahoz az alsó határhoz, 55 C fok, amely hőmérsékletű termálisvíz fűtésre már felhasználható. Természetesen gondoskodnunk kell a kutak megfelelő hőveszteséget fccsökkentő — eddig nem alkalmazott — szigeteléséről is. Mindenesetre a II. számú kút környékén még jobban eltávolodva a természetes forrásfelfakadásoktól, tekintettel a máris fakasztott 46.6 C